A Londonban élő zongorista legenda, Frankl Péter nyolcvan, a Budapesten élő – s ötven év múlva minden bizonnyal legendává váló – csellista, Várdai István harminc éves lesz 2015-ben.

Bár lehetne köztük zenei értelemben vett nagyapa–unoka kapcsolat is, csakhogy Frankl gondolkodásának és muzsikálásának frissessége, és a legjelentősebb zenei versenyeket (legutóbb a 2014-es ARD-versenyt) megnyerő Várdai művészi érettsége révén valójában tökéletes és egyenrangú partnerekké válnak. Nem kisebb kalandra vállalkoznak, minthogy egy nagyszabású koncerten eljátsszák Beethoven mind az öt cselló–zongora szonátáját. Ez nemcsak egyedülálló művészi élményt jelent majd a hallgatóknak, hanem azt is lehetővé teszi számukra, hogy áttekintsék azt a döbbenetes utat, amit Beethoven pályája bejárt. Az 1796 és 1801 között komponált két korai szonáta még inkább csellókíséretes zongoramű (bár a csellónak olykor igen virtuóz anyag jut), az A-dúr szonáta már a középső periódus műve, de nem a sorssal való küzdelem, hanem a diadal és a béke derűs zenéje, a két utolsó szonáta pedig a kései periódus emblematikus alkotása: önmagukban is önálló univerzumok, tele varázslatos pillanatokkal és megfejthetetlen enigmákkal.

Műsor: Beethoven: F-dúr cselló–zongora szonáta, op. 5/1
Beethoven: g-moll cselló–zongora szonáta, op. 5/2
Beethoven: A-dúr cselló–zongora szonáta, op. 69
szünet
Beethoven: C-dúr cselló–zongora szonáta, op. 102/1
Beethoven: D-dúr cselló–zongora szonáta, op. 102/2 Közreműködik: Várdai István (cselló), Frankl Péter (zongora)