Ötéves korában kijelentette, hogy csillagász lesz, hétévesen elhatározta, hogy énekelni fog, végül mindkettőt megvalósította. Grandpierre Attila a természettudományok doktora, a fizikai tudományok kandidátusa, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, neve a legtöbbek számára mégis a Vágtázó Halottkémek vagy a Vágtázó Csodaszarvas zenekarokból lehet ismerős.

 Zenei és tudományos munkássága szorosan összefügg, hiszen mindkét területen az élettel, az élő világegyetemmel foglalkozik.  Író, költő, a Magyar Írószövetség tagja. A közös pontja az érdeklődési területeinek a szellemiség, amelynek a lényege az, hogy a Világegyetem él. Rendkívül időszerű most ez a kérdés, hiszen 400 éve élünk a fizika egyeduralma alatt, aminek sokat köszönhetünk, csodálatos mélységekig jutott el. De nem maradhat örökké az anyag tudományáé a vezető szerep. A következő lépés a biológia lesz. És ez még fontosabb a számunkra, mert bármilyen fontos testünk anyaga, de nem tudunk mit kezdeni vele, ha nem élünk. Az élet a tudomány és egyben a társadalom központjába kerül, az anyagi javak termelésének robbanásszerű növekedése után megindul az élet javainak, az élet minőségének rohamos fejlődése. Ez alapvető átértékeléssel jár együtt. Egy új szellemiség kora jön el: az anyagközpontúság helyett az életközpontúság kora. A mostaninál sokkal kiegyensúlyozottabb szemlélet következik, amelyben az életé lesz a meghatározó szerep.