NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Topolcsányi Laura: „KÖSZÖNET MINDENÉRT…”

Domján Edit életéhez furcsamód könnyebben és gyakrabban társítjuk Szécsi Pált, akivel csupán tíz hónapon át tartott szenvedélyes és máig vitatott viszonya, s még ha a szerelmet nem is napokban, sokkal inkább intenzitásában mérjük, akkor is felmerül a kérdés: az a „másik” férfi, akivel ez a különös és titokzatos színésznő tizenöt éven keresztül megosztotta életét, vajon ki is volt. Milyen volt az osztály legokosabb fiújának és legszebb (legtehetségesebb) lányának a házassága, amely 1954-től, végzésük és Szegedre szerződésük évétől egészen 1969-ig tartott, s amely átvészelt hét hosszú vidéki társulati évadot, miközben a színész mindig is Pestre vágyik… Miért tartott ki Domján Edit a férje (és Szeged) mellett akkor is, amikor őt már a fővárosi színházak is tárt karokkal várták, hogyan élték meg azt a büntetést, melyet az akkori hatalom megtorlásként a férfira kiszabott (nevezetesen, hogy az ’56-ban elmondott versekért távol tartották Budapesttől), s végül hogyan viselte a férj – immáron a fővárosi - színházi karrierjük különböző ívelését… A hitelesség jegyében és alapos gyűjtést követően születő darabhoz Mándy Iván özvegyének és Szakonyi Károly jeles írónknak a segítségét is megkaptuk.