Vizuális szóló előadás, melyet Francesca Woodman*, a tragikus sorsú amerikai fotóművész fényképei által keltett múlandóság érzete inspirált.
„A fényképeken csak olyan dolgokat szemlélhetünk, melyek már elmúltak. Ebben a tapasztalatban önmagunk múlandósága fáj a legjobban. Roland Barthes szavaival: egy már megtörtént katasztrófa miatt érzett borzongás. Már életünkben haldoklunk.” Miroslav Petřiček
Miért ez az előadás?
*Francesca Woodman (1958. április 3. – 1981. január 19.)
Amerikai fotóművész, aki fekete-fehér konceptuális fotográfiáiról híres, melyeken ő maga jelenik meg. A test részekre tagoltságát örökítette meg szokatlan pózokban és gesztusokban. A tér és különböző tárgyak viszonylatába helyezte az elkapott mozdulatokat. Az 1970-es évek egyik olyan női művészének tekinthető, aki saját testét használta fel a vizuális kifejezésben. Woodman filmezéssel is kísérletezett. Fennmaradtak fekete-fehér rövidfilmjei, melyekben szintén ő látható. Munkájának védjegyévé vált a szürreáliskompozíció, melyen (a hosszú exponálás miatt) egy elmosódott figuraként jelenik meg.
Első éves gimnazistaként egy fényképezőgépet kapott ajándékba édesapjától, és ettől kezdve szünet nélkül fotózott. Az 1980-as évektől Woodmant egy megromlott kapcsolata és a munkája (pontosabban munkájának el nem ismertsége) miatt depresszió kezdte kínozni. Sikertelen öngyilkossági kísérlete után a szüleivel lakott. 1981. január 19-én New York-i lakásuk ablakából kivetette magát. Halála előtt nem sokkal jelent meg fotóalbuma Some Disordered Interior Geometries címmel. A fotókat matematikai egyenletekkel és kézzel írt jegyzetekkel látta el. Munkáját sajnos csak halála után kezdték felfedezni. Fotográfiái erősen performatívak, cím nélküliek, és csak a háttérből és az időpontból azonosíthatóak be. Önmagáról, mint tárgyról készített fotográfiái eljövendő halálát vetítik előre.
“Francesca Woodman amerikai fotóművésznek a világ egy tér volt – kicsi és kerek. Életének érzelmi geometriáját összekuszálta a depresszió. 22 évesen, második próbálkozásra, sikeres öngyilkosságot követett el. Ennek ellenére sikerült megjelentetnie fotóiból egy gyűjteményes válogatást, melyben a képeket kézzel írt jegyzeteivel látta el. Fotóinak legtöbbször a Cím nélkül címet adta. Ez a címe Sláva Daubnerová törékeny előadásának is, melyet Woodmannak ajánl. Nincs egyedül a színpadon, hangokkal veszi körül magát, gondosan válogatott kellékekkel, de ami a legfontosabb: érzelmekkel. A tényeknek ott vannak az enciklopédiák. Úgy tűnik, mintha a minimalista zenét az előadó mozdulatai komponálnák. Stanislava Vlčeková koreográfussal egy műalkotást hoztak létre, finoman érintve a magányt és a meztelenséget. Daubnerová az örök női sorsot kutatja a harisnyák teregetésének rituáléja által. A jelmez finom változásai jelzik az átalakulást a Madonna és a prostituált között. Sőt megpróbálja megfejteni nagyanyáink örökségét is. Az A4 teltházas előadásán egy elejtett tűhangját is hallhatnánk. Az élet paradoxonjai majdnem megfoghatóvá válnak. „Ha olyan könnyen tudnám megváltoztatni a véleményem, mint a ruháimat.” De a ruháimat sem váltogatom csak úgy.”
Daily SME; 2013. április 11.; Zuzana Uličianska kulturális újságíró, színikritikus
Az alkotókról
“Sláva Daubnerová színésznő és rendező munkáját kivételes művésznők munkája inspirálja. A francia-amerikai szobrász Louise Bourgeois (Cely) és a szlovák színházi rendező Magda Husáková-Lokvencová (M.H.L.) után a 22 évesen öngyilkosságot elkövető amerikai fotográfus Francesca Woodman, „sorsát” adaptálta színpadra. Az Untitled / Cím nélkül-ben rekonstruálja Woodman legismertebb fotói mögött rejlő kreatív folyamatot, mely fotók középpontjában maga a fotóművész áll. Daubnerová színházi képei a fotográfus érzelmeit kutatják. Az előadás szavak nélkül történik, csupán az előadó fizikai jelenlétének bravúrjára, a vonzó színpadi dizájnra és a jól kiválasztott zenére támaszkodva. Az Untitled / Cím nélkül egy szuggesztív színházi alkotás, mely közönségét egy más tér- időkomplexumba repíti és fantasztikus vizuális és hangeffektusokkal részegíti meg. A cím arra utal, hogy Woodman fotóinak sem volt címe. Túlzások nélkül ez az előadás kiválónak mondható.”
.týždeň társadalmi és politikai hetilap; 2013. április, 5. 16. szám, 60. old. Peter Scherhaufer drámaíró és színházi publicista
Díjak és jelölések:
Dosky 2013 – Az Évad Legjobb Előadása (nyert)
Dosky 2013 – Az Évad Legjobb Rendezése (jelölés)
Dosky 2013 – Az Évad Legjobb Női Alakítása (jelölés)
KioSK Fesztivál 2013 – „Act”-díj a fénytervért
A Tatra Banka Alapítvány Művészetért Díja 2013 – Fiatal Kreatív Művészszínház kategóriában
A Szlovák Irodalmi Alap éves díja a Cím nélkül című előadás rendezéséért
Fesztiválszereplések (válogatás):
Move in station – Előadóművészeti Fesztivál 2013, Pilzen, Csehország
KioSK – kortárs színházi- és táncfesztivál 2013, Zsolna, Szlovákia
21. Plzeňi Nemzetközi Színházi Fesztivál , 2013– JOHAN bemutatja szekció, Csehország
Off Europe Fesztivál 2013, Lipcse/Drezda, Németország
APAP 2014, New York, USA
Nemzetközi Platonov Művészeti Fesztivál 2014, Voronyezs, Oroszország
Előadó, rendező, koncepció: Sláva Daubnerová
Koreográfia: Stanislava Vlčeková
Dramaturg és technikai közreműködő: Pavel Graus
Fény: Slavomir Šmálik
Producer: P.A.T. kortársszínházi platform
„A fényképeken csak olyan dolgokat szemlélhetünk, melyek már elmúltak. Ebben a tapasztalatban önmagunk múlandósága fáj a legjobban. Roland Barthes szavaival: egy már megtörtént katasztrófa miatt érzett borzongás. Már életünkben haldoklunk.” Miroslav Petřiček
Miért ez az előadás?
*Francesca Woodman (1958. április 3. – 1981. január 19.)
Amerikai fotóművész, aki fekete-fehér konceptuális fotográfiáiról híres, melyeken ő maga jelenik meg. A test részekre tagoltságát örökítette meg szokatlan pózokban és gesztusokban. A tér és különböző tárgyak viszonylatába helyezte az elkapott mozdulatokat. Az 1970-es évek egyik olyan női művészének tekinthető, aki saját testét használta fel a vizuális kifejezésben. Woodman filmezéssel is kísérletezett. Fennmaradtak fekete-fehér rövidfilmjei, melyekben szintén ő látható. Munkájának védjegyévé vált a szürreáliskompozíció, melyen (a hosszú exponálás miatt) egy elmosódott figuraként jelenik meg.
Első éves gimnazistaként egy fényképezőgépet kapott ajándékba édesapjától, és ettől kezdve szünet nélkül fotózott. Az 1980-as évektől Woodmant egy megromlott kapcsolata és a munkája (pontosabban munkájának el nem ismertsége) miatt depresszió kezdte kínozni. Sikertelen öngyilkossági kísérlete után a szüleivel lakott. 1981. január 19-én New York-i lakásuk ablakából kivetette magát. Halála előtt nem sokkal jelent meg fotóalbuma Some Disordered Interior Geometries címmel. A fotókat matematikai egyenletekkel és kézzel írt jegyzetekkel látta el. Munkáját sajnos csak halála után kezdték felfedezni. Fotográfiái erősen performatívak, cím nélküliek, és csak a háttérből és az időpontból azonosíthatóak be. Önmagáról, mint tárgyról készített fotográfiái eljövendő halálát vetítik előre.
“Francesca Woodman amerikai fotóművésznek a világ egy tér volt – kicsi és kerek. Életének érzelmi geometriáját összekuszálta a depresszió. 22 évesen, második próbálkozásra, sikeres öngyilkosságot követett el. Ennek ellenére sikerült megjelentetnie fotóiból egy gyűjteményes válogatást, melyben a képeket kézzel írt jegyzeteivel látta el. Fotóinak legtöbbször a Cím nélkül címet adta. Ez a címe Sláva Daubnerová törékeny előadásának is, melyet Woodmannak ajánl. Nincs egyedül a színpadon, hangokkal veszi körül magát, gondosan válogatott kellékekkel, de ami a legfontosabb: érzelmekkel. A tényeknek ott vannak az enciklopédiák. Úgy tűnik, mintha a minimalista zenét az előadó mozdulatai komponálnák. Stanislava Vlčeková koreográfussal egy műalkotást hoztak létre, finoman érintve a magányt és a meztelenséget. Daubnerová az örök női sorsot kutatja a harisnyák teregetésének rituáléja által. A jelmez finom változásai jelzik az átalakulást a Madonna és a prostituált között. Sőt megpróbálja megfejteni nagyanyáink örökségét is. Az A4 teltházas előadásán egy elejtett tűhangját is hallhatnánk. Az élet paradoxonjai majdnem megfoghatóvá válnak. „Ha olyan könnyen tudnám megváltoztatni a véleményem, mint a ruháimat.” De a ruháimat sem váltogatom csak úgy.”
Daily SME; 2013. április 11.; Zuzana Uličianska kulturális újságíró, színikritikus
Az alkotókról
“Sláva Daubnerová színésznő és rendező munkáját kivételes művésznők munkája inspirálja. A francia-amerikai szobrász Louise Bourgeois (Cely) és a szlovák színházi rendező Magda Husáková-Lokvencová (M.H.L.) után a 22 évesen öngyilkosságot elkövető amerikai fotográfus Francesca Woodman, „sorsát” adaptálta színpadra. Az Untitled / Cím nélkül-ben rekonstruálja Woodman legismertebb fotói mögött rejlő kreatív folyamatot, mely fotók középpontjában maga a fotóművész áll. Daubnerová színházi képei a fotográfus érzelmeit kutatják. Az előadás szavak nélkül történik, csupán az előadó fizikai jelenlétének bravúrjára, a vonzó színpadi dizájnra és a jól kiválasztott zenére támaszkodva. Az Untitled / Cím nélkül egy szuggesztív színházi alkotás, mely közönségét egy más tér- időkomplexumba repíti és fantasztikus vizuális és hangeffektusokkal részegíti meg. A cím arra utal, hogy Woodman fotóinak sem volt címe. Túlzások nélkül ez az előadás kiválónak mondható.”
.týždeň társadalmi és politikai hetilap; 2013. április, 5. 16. szám, 60. old. Peter Scherhaufer drámaíró és színházi publicista
Díjak és jelölések:
Dosky 2013 – Az Évad Legjobb Előadása (nyert)
Dosky 2013 – Az Évad Legjobb Rendezése (jelölés)
Dosky 2013 – Az Évad Legjobb Női Alakítása (jelölés)
KioSK Fesztivál 2013 – „Act”-díj a fénytervért
A Tatra Banka Alapítvány Művészetért Díja 2013 – Fiatal Kreatív Művészszínház kategóriában
A Szlovák Irodalmi Alap éves díja a Cím nélkül című előadás rendezéséért
Fesztiválszereplések (válogatás):
Move in station – Előadóművészeti Fesztivál 2013, Pilzen, Csehország
KioSK – kortárs színházi- és táncfesztivál 2013, Zsolna, Szlovákia
21. Plzeňi Nemzetközi Színházi Fesztivál , 2013– JOHAN bemutatja szekció, Csehország
Off Europe Fesztivál 2013, Lipcse/Drezda, Németország
APAP 2014, New York, USA
Nemzetközi Platonov Művészeti Fesztivál 2014, Voronyezs, Oroszország
Előadó, rendező, koncepció: Sláva Daubnerová
Koreográfia: Stanislava Vlčeková
Dramaturg és technikai közreműködő: Pavel Graus
Fény: Slavomir Šmálik
Producer: P.A.T. kortársszínházi platform
Helyszín
MU Színház
Budapest, XI., Körösy József u. 17.
Budapest, XI., Körösy József u. 17.
Térkép
Ne használj papírt, ha nem szükséges!
Az emailban kapott jegyeid — ha teheted — a telefonodon mutasd be.
Köszönjük!