Nevetőszoba egy magányos nyugdíjas számára Az előadás a Nemzeti Színházzal koprodukcióban, az NKA támogatásával jön létre.

Iván Szidorovics szomorúan ül a hokedlin és hintáztatja a magányát. A felesége meghalt, a tévé és a rádió elromlott. Iván Szidorovics pedig csak úgy elvan magában, mint egy repedés a plafonon. Talán az aggkori leépülés logikájából következik mindez, de az is lehet, hogy Iván Szidorovics a lelke mélyén filozófus, aki szereti ezt a platóni mondatot: „Az élet a születéstől a halálig tartó folytonos mozgás.” Lehetséges, minden lehetséges. Nem tudom.
Iván Szidorovics felesége valaha a postán dolgozott, ahonnan dobozostól hordta haza a tiszta borítékokat és a kemény távirati űrlapokat, ám nemigen lehetett mit kezdeni velük. Ahogy ül a hokedlin, Iván Szidorovics fejében évei számát meghazudtoló, aktív, komoly agymunka indul meg. Úgy tűnik, kigondolt valamit…