A sorozat utolsó részében meghallgathatjuk a teljes művet, ráadásul kétszer. A Goldberg-variációkat Bach eredetileg kétmanuálos csembalóra írta, 20. századi népszerűségét azonban a zongorának köszönheti (Bartha Dénes szerint „a zongorairodalom máig leghatalmasabb, soha nem sejtett mélységeket feltáró variáció-sorozata”).

Csakhogy a mű zongorán előadva maga is változat: variáció a variációra. Hiszen az önmagában sem könnyű szólamokat Bach a csembaló lehetőségeinek megfelelően olykor szorosan összefűzi, s amíg a két manuálon könnyedén szaladgálhatnak a játékos ujjai egymás fölött, ezt egyetlen zongorabillentyűzeten megoldani valódi sportteljesítmény, ahogy a hangszínt és a karaktert illetően is számos eldöntendő kérdést tesz fel a játékosnak a modern zongora. A hangszerválasztás persze Bachnál sok esetben másodlagos: zongorán éppoly csodálatos élményt nyújthat a Goldberg-variációk, mint vonóstrió-átiratban. Utóbbit, az azeri születésű, a Szovjetunióból 1977-ben New Yorkba emigrált hegedűművész és zeneszerző, Dmitry Sitkovetsky készítette 1984-ben annak a megszállottságnak és rajongásnak a lenyomataként, amely Glenn Gould 1981-es felvételéhez fűzte. Közreműködik: Bogdan Bozovic - hegedű
Mark Holloway - brácsa
Rohmann Ditta - cselló
Kemenes András - zongora