,,Nem hagynak békén a művházak. Én se hagyom békén őket. (Ld Virágos Magyarország, a MŰVHÁZ sorozat.) Itt zajlik ugyanis az élő magyar kultúra: itt lehet ünnepelni, bulizni, hagyományőrizni, művelődni…

Ez egy doku-előadás lesz, fellépnek maguk az érintettek: a KULTÚRban dolgozók, zenélők, szakkörözők, gyertyamártogatók, anyáknapiköszöntők, aerobic- és népitáncosok… illetve akiket meg tudunk győzni, hogy vegyenek velünk részt ezen az egyszeri magyarországi KULTÚRrális seregszemlén.” Kovács Dániel Ma a művelődési házak jelentik a (vidéki) magyar lakosság többségének az élő kultúra szinte egyetlen fórumát, a közösségi lét centrumait. Itt találkoznak élő zenével, színházzal, képzőművészettel, itt él tovább a közösség kulturális emlékezete, de itt lépnek fel ők maguk is, itt vannak a bálok és bulik, itt szövődnek szerelmek és barátságok. Sok településen a művelődési ház az egyetlen elérhető hely, ahol olyan emberek gyűlnek össze, akiket valami összeköt. Az eltűnőfélben lévő közös tevékenységek, társas létezés afféle végvárai.
A KULTÚR című előadás ennek a lenyomata. A magyarországi művelődési házak világát, kínálatát kísérli meg feltérképezni, és tágabb értelemben a vidéki magyar élő kulturális élet helyzetét mutatja be. Egy mindössze egyszer megrendezésre kerülő előadás, amely a dokumentum-színház eszközeivel él.
A KULTÚR a verbatim-színház keretein belül marad: csupán az anyag szerkesztésével készítünk színházi előadást. A talált szövegeket nem színészek adják elő, hanem maguk az érintettek:  itt dolgozó vagy csak gyakran megforduló emberek mesélnek arról, hogy mit jelent számukra ez a hely. Szeretnénk megtalálni azokat, akiknek az életében meghatározó jelentőségű volt, vagy ma is fontos szerepet játszik ez az intézmény.
Az előadás anyagát interjúkból összeállított monológok, valamint a művelődési házakban valóban elhangzott versek, köszöntők, dalok, előadások, zenék, stb. beemelései, idézetei adják. Egy igazi, ’talált’ zenekart is bevonni az előadásba.
Az anyaggyűjtéskor rögzített fotó- és videóanyag felhasználásával az elhangzó szövegek valós környezetét, kontextusát is be tudjuk mutatni.
////A MŰVHÁZ és a KULTÚR ikerdarabok.
A KULTÚRegy két részből álló projekt második darabja. (Az első a MŰVHÁZ című előadássorozat volt, Kovács Dániel és Dömötör András rendezésében.
A MŰVHÁZ fikciós műfaj volt: egy, az egész évadon át havonta jelentkező, improvicációkból építkező előadássorozat, amely teret enged a szabad, spontán, olykor szürreális ötleteknek is.
A két esemény szemléletbeli és műfaji különbözősége elképzelésünk szerint termékeny
kontrasztot teremthet: nem csupán a téma feldolgozása szempontjából, de azzal kapcsolatban is kérdéseket vet fel, hogy mit és hogyan lehet napjaink valóságából színházi formába áttenni. Egyazon témát – a művelődési házak életét – két, radikálisan különböző színházi eszköztárral dolgoznunk fel.
Színházi diptichon.////Ez egy doku-előadás lesz, fellépnek maguk az érintettek: a KULTÚRban dolgozók, zenélők, szakkörözők, gyertyamártogatók, anyáknapiköszöntők, aerobic- és népitáncosok… illetve akiket meg tudunk győzni, hogy vegyenek velünk részt ezen az egyszeri magyarországi KULTÚRrális seregszemlén.” Kovács Dániel Ma a művelődési házak jelentik a (vidéki) magyar lakosság többségének az élő kultúra szinte egyetlen fórumát, a közösségi lét centrumait. Itt találkoznak élő zenével, színházzal, képzőművészettel, itt él tovább a közösség kulturális emlékezete, de itt lépnek fel ők maguk is, itt vannak a bálok és bulik, itt szövődnek szerelmek és barátságok. Sok településen a művelődési ház az egyetlen elérhető hely, ahol olyan emberek gyűlnek össze, akiket valami összeköt. Az eltűnőfélben lévő közös tevékenységek, társas létezés afféle végvárai.
A KULTÚR című előadás ennek a lenyomata. A magyarországi művelődési házak világát, kínálatát kísérli meg feltérképezni, és tágabb értelemben a vidéki magyar élő kulturális élet helyzetét mutatja be. Egy mindössze egyszer megrendezésre kerülő előadás, amely a dokumentum-színház eszközeivel él.
A KULTÚR a verbatim-színház keretein belül marad: csupán az anyag szerkesztésével készítünk színházi előadást. A talált szövegeket nem színészek adják elő, hanem maguk az érintettek:  itt dolgozó vagy csak gyakran megforduló emberek mesélnek arról, hogy mit jelent számukra ez a hely. Szeretnénk megtalálni azokat, akiknek az életében meghatározó jelentőségű volt, vagy ma is fontos szerepet játszik ez az intézmény.
Az előadás anyagát interjúkból összeállított monológok, valamint a művelődési házakban valóban elhangzott versek, köszöntők, dalok, előadások, zenék, stb. beemelései, idézetei adják. Egy igazi, ’talált’ zenekart is bevonni az előadásba.
Az anyaggyűjtéskor rögzített fotó- és videóanyag felhasználásával az elhangzó szövegek valós környezetét, kontextusát is be tudjuk mutatni.
////A MŰVHÁZ és a KULTÚR ikerdarabok.
A KULTÚRegy két részből álló projekt második darabja. (Az első a MŰVHÁZ című előadássorozat volt, Kovács Dániel és Dömötör András rendezésében.
A MŰVHÁZ fikciós műfaj volt: egy, az egész évadon át havonta jelentkező, improvicációkból építkező előadássorozat, amely teret enged a szabad, spontán, olykor szürreális ötleteknek is.
A két esemény szemléletbeli és műfaji különbözősége elképzelésünk szerint termékeny
kontrasztot teremthet: nem csupán a téma feldolgozása szempontjából, de azzal kapcsolatban is kérdéseket vet fel, hogy mit és hogyan lehet napjaink valóságából színházi formába áttenni. Egyazon témát – a művelődési házak életét – két, radikálisan különböző színházi eszköztárral dolgoznunk fel.
Színházi diptichon.////