20. századi zene 19. századi keretben. Hogyan erősíti, és hogyan ellenpontozza egymást két korszakos zeneszerző-óriás, Schubert és Bartók zenéje? Hogy szól egymás mellett négy remekmű, amelyet első látásra nem gondolnánk összetartozónak? A hangversenyen kiderül.

A kettejük életművének létrejötte között eltelt durván egy évszázadban rengeteg minden történt a zenében, a művek különböző világokat képviselnek: az érett Bartók és a nem egészen húsz esztendős Schubert egy műsorban, izgalmas vállalkozás.Bartók 1937 augusztusa és 1938 decembere között Székely Zoltán felkérésére írta hegedűversenyét. A hangszíneffektusok és a sok különleges, kevert hangzás miatt a darab kemény próbatétel nemcsak a hegedűsöknek, de a zenekaroknak és a karmestereknek is. Az 1939-es világpremier hangfelvétele máig etalon a darab előadói és közönsége számára.5. szimfóniájában a nem egészen húszéves Schubert visszanyúlt a bécsi klasszika mestereihez; a tudósok főleg Mozart hatását mutatják ki a műben. Az 5. szimfóniában még nyoma sincs rezignációnak, fiatalos lendületet és derűt hallunk ki belőle. Schubert: A varázshárfa – nyitány, D. 644 Bartók: 2. hegedűverseny, BB 117 Bartók: Magyar képek, BB 103 Schubert: 5. (B-dúr) szimfónia, D. 485 Leonidas Kavakos (hegedű)Budapesti FesztiválzenekarVezényel: Fischer Iván