A színház régi vágyát elégíti ki, és régi adósságát törleszti, amikor a hazai színházi élet egyik legöntörvényűbb és autentikusabb rendezőjével, Zsótér Sándorral dolgozik, története során először. A választott téma a hatalom, az érte folytatott, tulajdonképp rutinszerű harc, a manipuláció – és ezek mentén az állam betüremkedése a magánéletbe. A választott ürügy az Othello. Jago tönkre akarja tenni Othellót. Miért? Mit ér el vele? Mi az érdeke? Pénz? Nem. A Desdemonába szerelmes Rodrigóból egy csomó pénzt zsarol ki. Nem kezd vele semmit. Hatalom? Soha nem kerülne Othello helyébe. Jago megveti az embereket, jobban ismeri őket, mint ők magukat, és ez hatalmat ad neki fölöttük. Ez is hatalom. Játszik velük. Működteti őket.

Ő mindig a háttérben marad. A legócskább közhelyekkel fogja meg őket. És nem engedi ki a kezéből. Mire képes egy kártékonyan zseniális elme, ha valójában unatkozik, és gyáva megélni saját életét. Jagót III. Richárddal, a Lear király Edmundjával szokták együtt emlegetni. De ő sokkal kisebb kaliberű gazember. A nőknek van valami rossz érzésük vele kapcsolatban, de a személyét nem tartják jelentősnek. Jago jó emberismerő, de csak a közhelyek szintjén. Lenézi az embereket, és ez hiba. A legváratlanabb pillanatban okozhatnak meglepetéseket.