Ki vacsorázott ezen a héten egyedül? Ki tudja, merre van észak? Vannak-e a teremben krónikus késők? Vannak-e olyanok a nézők között, akiket ismerünk kellene valahonnan?

Az új-zélandi származású, Brüsszelben élő Kate McIntosh kérdez és figyel. Varázslatos könnyedséggel, közvetlen hangvétellel irányítja az előadást és vezeti a nézőt. Az előadást át- meg átjárja a humor és a szeretet, így a kényelmetlenség legkisebb érzése nélkül élvezhetjük az együttlétet – az előadóval és a nézőtársainkkal. Az előadás az egyén és közösség viszonyát járja körbe: kik vagyunk egyedül és hogyan vagyunk együtt, hogyan változhat egy kultúra, mit veszíthetünk az önállóságra való törekvés közben… A színpad fekete táncszőnyeggel van leterítve, mint a legtöbb táncelőadásnál. Ennyi a hasonlóság, ezután minden más csak különbözik attól, amit megszoktunk. Az előadó már az első gesztusával nyilvánvalóvá teszi, hogy kíváncsi ránk, s a varázslat működik: mi is kíváncsiak vagyunk rá. Figyelünk egymásra, csupa fül vagyunk.