Az előadás arra hívja fel a nézők figyelmét, hogy mennyire fontos az egymásra való odafigyelés, hogy tudjunk uralkodni magunkon, mert ez is megkülönböztet minket az állatoktól, ettől is vagyunk mi egy intelligensebb faj.

Mennyire el tud homályosodni az emberi agy, mekkora bajba tud sodorni naivitásunk, sőt a vesztünket is okozhatja, mennyire el tud uralkodni az emberen a szadizmus és a gyilkosságra való kéjérzet vágya. Ez van a felszínen. Az alap problematika, ami igazán fontos az a halál témája, az elmúlás gondolata. A rendezői koncepció lényege két érdekesen ellentétes pólus, az élet és a tudás szembeállításáról szól. Az előadás a következő kérdésekre keresi, és néhol meg is adja a választ: Miben rejlik a tudatlan ember boldogsága, és miben a tanult ember boldogtalansága? Hogy lehet az, hogy kommunikáció szintjén az emberek totálisan elmennek egymás mellett, még az azonos anyanyelvűek is? Minek a hatására tud eluralkodni az emberen a határtalan mértékű agresszió? Mikor viselkedik az ember ösztönösen, mikor tudatosan, és miért? Az ember miért a tudást akarja birtokolni ahelyett, hogy élni akarna? Az előadás ezekre a kérdésekre keresi a választ a XXI. század nézőjében, egy mozgásszínházi produktum révén. Szereplők:
A tanár: Ruszuly Ervin
A tanítvány: Deák Orsolya
A szobalány: Bezsán Noémi