Ülnek íróasztaluk mögött misztikus magányban és alkotnak. Némán. Gyakran csak az íróasztalfióknak. De egyszer csak… csodálatos! ahogy fölállnak! és megszólalnak! És ezen az estén négyen is. Egymás után.

„Az író olyan, mint a havasi kürt; csak messziről jó hallani.” ahogy az a huncut Mikszáth fogalmazott. Bizony. Itt meg nem csak közel jönnek, hanem ahelyett, hogy írnának, beszélnek. Írástudók az ilyenek? Árulók! A macskák miákolnak, az ebek vonyítanak, a kishalacskák ikrát ürítenek kacéran.... az írók meg stand up-olnak. Szomorú.