Két kivételes, a stílusok kötelmeiről mit sem tudó muzsikus, Alexander Balanescu és Lajkó Félix ismét egy színpadra áll. Két, tökéletesen autonóm és szuverén zenei nyelv keres közös szavakat és gesztusokat, hogy a közönség ne csak egy vonópárbaj, hanem egy valódi dialógus szem- és fültanúja lehessen.

A román származású hegedűs és zeneszerző, Alexander Balanescu 1987-ben alapította meg vonósnégyesét, melyre már a legelső pillanattól kezdve a zene legkülönbözőbb területeit összekapcsoló médiumként tekintett. Nem kívánta a vonósnégyesek hagyományos repertoárját játszani, a klasszikus és a tradicionális népi hangzás, a jazz és a kísérleti kortárs zene elemeiből, játékmódjaiból kevert ki egy félreismerhetetlen, csak rá jellemző tónust, melyet lehetetlen volna stíluscímkével megjelölni. Amit Alexander Balanescu játszik - legyen az épp egy Kraftwerk-szám feldolgozása vagy egy Michael Nyman kompozíció - elsősorban "balanescus" lesz. Lajkó Félix talán még ennél is tovább ment: az ő zenéje mintha már a saját nyelv korlátait is áttörni igyekezne, természeti jelenség gyanánt, szabadon fejlődő organizmusként hódít magának újabb és újabb területeket. Balanescu és Lajkó duóban és egymás együtteseivel is játszik, a kérdésre, hogy összeadható-e két határtalan, a koncert adhat választ.