Bródy János Kossuth-díjas énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró a magyar kultúrtörténet meghatározó alakja.

Többnyire Szörényi Levente zenéire írt szövegei nemcsak slágerek, de kortörténeti dokumentumok is egyszerre: Amikor én még kis srác voltam, Good Bye London, Little Richard, Sárga rózsa – csak néhányat említve közülük. A hatvanas évek beatkorszakát követően, a Várszínházban és az Egyetemi Színpadon már önállóan tartotta előadásait. Műsora már abban az időben Az utca másik oldalán címet viselte, ezzel is kifejezve alkotói-művészi magatartását. 1980-ban jelent meg első lemeze Hungarian Blues címmel, ami olyan felejthetetlen dalokat jegyzett, mint a Mama kérlek, vagy a Maszkabál. Ezt követte az 1984-ben kiadott Ne szólj szám, rajta a hatvanas években betiltott, gyakran himnuszként énekelt Ha én rózsa volnék című dallal. Az 1989-ben megjelent nagylemeze már nyíltan szólt a változás iránti vágyról, majd későbbi munkái is mind ironikusan-kritikusan szóltak a hétköznapokról. Dalaiban, magatartásában ma is azt képviseli, amit a '60-as évek végén. Beszél a korról, amiben élünk, az érzelmekről, gondolatokról, örömről és a bánatról, magánéletről és politikáról.