„Azt gondolom, felkészültem arra, hogy híres legyek. Örülök, hogy ez nem előbb következett be” – vallotta tíz éve, harminchat esztendős korában a zongoristafenomén, az 1990-es moszkvai Csajkovszkij Verseny aranyérmese, Borisz Berezovszkij. Schumann, Liszt, Csajkovszkij, Chopin, Rahmanyinov, Muszorgszkij, Balakirev – a romantikus zongorairodalom nagyszabású műveit rögzítette már a világhírű zongoraművész, ebben a stílusban alighanem a legnagyobbak közé tartozik.

Szemkápráztató virtuozitásával, sodró lendületével, szinte emberfeletti energiákkal hozza mozgásba a zenét, kelti életre a hangokat, mesél általuk, tesz minket is a muzsika részesévé. Különösen igaz ez olyan művekre, mint amilyen Chopin húszesztendősen komponált, költői mélységű, de helyenként rendkívüli gyorsaságot és rugalmasságot igénylő zongoraversenye, amely méltán a koncertrepertoár egyik legnépszerűbb darabja. A műsor nyitányaként a száztíz éve született, Magyarországon szinte ismeretlen svéd szerző 1937-ben keletkezett alkotása hangzik el. A második részben pedig egy szintén különleges zeneművet, Arnold Schönberg késő romantikus stílusban komponált éjjeli versmegzenésítését hallhatjuk, amely valóságos arzenálját vonultatja fel a vonós hangszerek varázslatos színeinek.

Műsor: Gioacchino Rossini: Olasz nő Algírban - nyitány
Frédéric Chopin: f-moll zongoraverseny, No.2
Arnold Schönberg: Megdicsőült éj, Op.4 Közreműködik: Liszt Ferenc Kamarazenekar (művészeti vezető: Rolla János) Borisz Berezovszkij (zongora) Kovács János (karmester)