Rossini egyik leggyakrabban előadott, 1813-ban bemutatott operájának nyitánya után száz évvel későbbi időszak három orosz zeneszerzőjének remekműve hangzik el kiváló előadásban. Olli Mustonent a legeredetibb stílusú zongoristák között tartják számon.

A finn muzsikus szerint minden előadásnak olyan friss szelleműnek kell lennie, mintha az lenne az első az adott műből. Szép számú világhírű karmesterrel dolgozott együtt, olyanokkal, mint Ashkenazy, Barenboim, Blomstedt, Boulez, Chung, Dutoit, Eschenbach, Gergiev, Harnoncourt, Masur, Nagano és Salonen. Mustonen fellépéséit világszerte nagy várakozás előzi meg, mert a közönség tudja: nem azt kapja, amit megszokott, a primer élmény azonban garantált. Prokofjev 1913-ban felvázolt, de csak nyolc évvel később bemutatott, életerőt sugárzó III. zongoraversenye a legtöbbet játszott az orosz szerző öt zongoraversenye közül. Izgalmas Rachmaninov etűd-tablóit párosítani a Prokofjev-opushoz, hiszen amellett, hogy szintén orosz szerző művei, ezek is az 1910-es években, de még a romantika jegyében születtek. Az is érdekes, hogy Sergei Koussevitky felkérésére, Rachmaninov választása után Ottorino Respighi ötöt meghangszerelt közülük – ezúttal azonban Kocsis Zoltán zenekari letétjében hallhatunk színes válogatást. Igor Stravinsky 1910-ben bemutatott balettje és az abból készült szvit talán a leggyakrabban felhangzó 20. századi zenekari mű – méltán, hiszen a zenekari paletta káprázatos színvilágát a végletekig kihasználja, az orosz mesét feldolgozó mű hangzásvilága valóban meseszép. Műsor: Rossini: Olasz nő Algírban- nyitány
Prokofjev: III. (C-dúr) zongoraverseny, op. 26
Rahmanyinov-Kocsis: Etűd- tablók
Stravinsky: Tűzmadár Vezényel: Kocsis Zoltán Közreműködik: Olli Mustonen (zongora), Nemzeti Filharmonikus Zenekar