„A koncertek középúton járnak a túl nehéz és a túl könnyű között; nagyon briliánsak, kellemesek a fülnek, természetesen anélkül, hogy üresek volnának. Itt-ott a szakértők is megtalálhatják a magukét, de úgy, hogy a nem szakértőket is kielégíti, anélkül hogy tudnák, miért” – számolt be apjának Mozart (1756-1791) 1782 december végi levelében. Három frissen elkészült zongoraversenyről szólt a híradás.
Wolfgang Amadeus Mozart: A-dúr zongoraverseny, K414
I. Allegretto
II. Andante
III. Allegretto Bruckner: VII. (E-dúr) szimfónia I. Allegro moderato II. Adagio. Sehr feierlich und sehr langsam III. Scherzo, Sehr schnell IV. Finale. Bewegt, doch nicht schnell Bruckner 1881. szeptember 23-án fogott bele VII. szimfóniájába, éppen húsz nappal a VI. befejezése után. Az ötvenhét éves zeneszerző néhány hónappal korábban aratta életének első komoly sikerét, amikor Richter János a Bécsi Filharmonikusokkal előadta a IV. szimfóniát. (A II.-at és a III.-at a Filharmonikusok korábban elutasították.) Ekkor már tizenhárom esztendeje tanított orgonát, ellenpontot és összhangzattant Bécsben; tanítványai között ott volt a tizenéves Gustav Mahler is. Az előző évben (1880) Svájcba utazott orgonakoncert-turnéra, és Genfből vonattal Chamonix-ba ment, hogy közelről lássa a Mont Blanc-t. Az Alpok legmagasabb csúcsa valószínűleg sokat járt az eszében, amikor a VII. szimfónián dolgozott - habár ő, nem lévén a szavak embere, erről nem beszélt. Bruckner 1883 szeptemberének első napjaiban fejezte be VII. szimfóniáját. Nikisch Arthur, a kor nagy karmestere, két zongorán eljátszotta a művet Bruckner tanítványának és lelkes propagátorának, Josef Schalknak a társaságában. Azonnal eldöntötte, hogy előadja a szimfóniát a lipcsei Gewandhaus Zenekarral. A bemutatót több más előadás követte Európa és Amerika számos városában. Ez volt Bruckner életének legnagyobb sikere Vezényel: Thomas Sanderling Közreműködik: Fülei Balázs (zongora), Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Wolfgang Amadeus Mozart: A-dúr zongoraverseny, K414
I. Allegretto
II. Andante
III. Allegretto Bruckner: VII. (E-dúr) szimfónia I. Allegro moderato II. Adagio. Sehr feierlich und sehr langsam III. Scherzo, Sehr schnell IV. Finale. Bewegt, doch nicht schnell Bruckner 1881. szeptember 23-án fogott bele VII. szimfóniájába, éppen húsz nappal a VI. befejezése után. Az ötvenhét éves zeneszerző néhány hónappal korábban aratta életének első komoly sikerét, amikor Richter János a Bécsi Filharmonikusokkal előadta a IV. szimfóniát. (A II.-at és a III.-at a Filharmonikusok korábban elutasították.) Ekkor már tizenhárom esztendeje tanított orgonát, ellenpontot és összhangzattant Bécsben; tanítványai között ott volt a tizenéves Gustav Mahler is. Az előző évben (1880) Svájcba utazott orgonakoncert-turnéra, és Genfből vonattal Chamonix-ba ment, hogy közelről lássa a Mont Blanc-t. Az Alpok legmagasabb csúcsa valószínűleg sokat járt az eszében, amikor a VII. szimfónián dolgozott - habár ő, nem lévén a szavak embere, erről nem beszélt. Bruckner 1883 szeptemberének első napjaiban fejezte be VII. szimfóniáját. Nikisch Arthur, a kor nagy karmestere, két zongorán eljátszotta a művet Bruckner tanítványának és lelkes propagátorának, Josef Schalknak a társaságában. Azonnal eldöntötte, hogy előadja a szimfóniát a lipcsei Gewandhaus Zenekarral. A bemutatót több más előadás követte Európa és Amerika számos városában. Ez volt Bruckner életének legnagyobb sikere Vezényel: Thomas Sanderling Közreműködik: Fülei Balázs (zongora), Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Helyszín
Müpa
Budapest, 1095, Komor Marcell u. 1.
Budapest, 1095, Komor Marcell u. 1.
Térkép
Ne használj papírt, ha nem szükséges!
Az emailban kapott jegyeid — ha teheted — a telefonodon mutasd be.
Köszönjük!