Leírás
„A koncertek középúton járnak a túl nehéz és a túl könnyű között; nagyon briliánsak, kellemesek a fülnek, természetesen anélkül, hogy üresek volnának. Itt-ott a szakértők is megtalálhatják a magukét, de úgy, hogy a nem szakértőket is kielégíti, anélkül hogy tudnák, miért” – számolt be apjának Mozart (1756-1791) 1782 december végi levelében. Három frissen elkészült zongoraversenyről szólt a híradás.
Wolfgang Amadeus Mozart: A-dúr zongoraverseny, K414
I. Allegretto
II. Andante
III. Allegretto
Bruckner: VII. (E-dúr) szimfónia
I. Allegro moderato
II. Adagio. Sehr feierlich und sehr langsam
III. Scherzo, Sehr schnell
IV. Finale. Bewegt, doch nicht schnell
Bruckner 1881. szeptember 23-án fogott bele VII. szimfóniájába, éppen húsz nappal a VI. befejezése után. Az ötvenhét éves zeneszerző néhány hónappal korábban aratta életének első komoly sikerét, amikor Richter János a Bécsi Filharmonikusokkal előadta a IV. szimfóniát. (A II.-at és a III.-at a Filharmonikusok korábban elutasították.) Ekkor már tizenhárom esztendeje tanított orgonát, ellenpontot és összhangzattant Bécsben; tanítványai között ott volt a tizenéves Gustav Mahler is. Az előző évben (1880) Svájcba utazott orgonakoncert-turnéra, és Genfből vonattal Chamonix-ba ment, hogy közelről lássa a Mont Blanc-t. Az Alpok legmagasabb csúcsa valószínűleg sokat járt az eszében, amikor a VII. szimfónián dolgozott - habár ő, nem lévén a szavak embere, erről nem beszélt.
Bruckner 1883 szeptemberének első napjaiban fejezte be VII. szimfóniáját. Nikisch Arthur, a kor nagy karmestere, két zongorán eljátszotta a művet Bruckner tanítványának és lelkes propagátorának, Josef Schalknak a társaságában. Azonnal eldöntötte, hogy előadja a szimfóniát a lipcsei Gewandhaus Zenekarral. A bemutatót több más előadás követte Európa és Amerika számos városában. Ez volt Bruckner életének legnagyobb sikere
Vezényel: Thomas Sanderling
Közreműködik: Fülei Balázs (zongora), Nemzeti Filharmonikus Zenekar
