Töltjük rögvest!
 
 
  Válassz jegyeket
  Add meg az adataid
  Fizess online
WEINER-SZÁSZ KAMARASZIMFONIKUSOK, C. PH. E. BACH, HAYDN, SCHUBERT, BOCCHERINI, MENDELSSOHN
Festetics Palota

Erre az előadásra ma nincsenek félárú jegyeink, nézd meg az aktuális darabokat a Főoldalon!

  Leírás
WEINER–SZÁSZ KAMARASZIMFONIKUSOK
Somogyi Péter, hangversenymester
Nyári László, hegedűszólistaMűsor:

C. Ph. E. BACH: Szimfónia vonószenekarra, №5
HAYDN: Melki hegedűverseny, Hob. VIIa:3
---
BOCCHERINI: Divertimento notturno, №4
SCHUBERT: Rondó hegedűre és vonósokra, D438
MENDELSSOHN: Szimfónia vonószenekarra, №10

A „Kibontakozások” című műsorról:

Carl Philipp Emanuel Bach – Johann Sebastian legújítóbb szellemű fia – csodagyerek volt: hétéves korában lapról játszotta apja klavikordra írott darabjait. Jogi és zenei tanulmányokat folytatott, majd a műkedvelő zeneszerző és fuvolista porosz király, II. (Nagy) Frigyes udvari kamarapartnere lett Berlinben. Keresztapja, Telemann halála után őt nevezték ki Hamburg zeneigazgatójának. A barokk és a klasszika közötti átmenet kiemelkedő alakjaként tartja számon a zenetörténet. A h-moll szimfónia (Wq. 182/5) annak a Gottfried van Swieten bárónak a felkérésére íródott 1773-ban, aki később fontos szerepet töltött be Haydn és Beethoven pályájának alakulásában. A mű szerzője születésének 300. évfordulója alkalmából került e műsorba.

Joseph Haydn keletkezése sorrendjében harmadik, autentikus hegedűversenye – az A-dúr hangnemű – vélhetően 1770-ben keletkezett. Haydn bizonyosan nem írt versenyművet a szólista személyének ismerete nélkül, ezért nagy valószínűséggel Esterházy Miklós herceg zenekarának vezérhegedűse, Luigi Tomasini személyére szabta. Műve nem lett kinyomtatva, idővel elkallódott és mindaddig feledésbe merül, amíg 1949-ben Ausztriában a Melki Bencés Apátság könyvtárából elő nem került a kézirata. A koraklasszika jellegzetes alkotásaként több vonásában őrzi az osztrák zenei barokk ismertetőjegyeit. Első magyar lemezfelvételét (BMC CD 156) a Weiner–Szász Kamaraszimfonikusok készítették Baráti Kristóf és Rohmann Imre közreműködésével.

Luigi Boccherini muzsikus családba született. Apja jó nevű énekes és nagybőgő-játékos volt. Lánytestvérei egy kivétellel balett-táncosok lettek. A bátyja is, aki később librettókat írt, pl. Haydn Il ritorno di Tobia c. oratóriumához. Luigi csellistaként kezdte, és 13 évesen Puccini ükapjának támogatásával Luccában adta első koncertjét. A zenetörténet első, nyilvános koncerteket adó vonósnégyesének tagjaként Bécsben és Párizsban is fellépett. 30 éves korára elismert zeneszerző lett. A kétcsellós vonósötös „atyjaként” 141 darabot komponált e műfajban. Később a madridi olasz opera zenekarának tagja, majd a királyi udvar zeneszerzője lett. A három fúvós hangszerre és vonósötösre írott G-dúr divertimento notturno – Éjszakai őrjárat Madridban c. művéhez hasonlóan – érett korszakából, az 1780-as évekből való.

Franz Schubert visszahúzódó alkatához közelebb állt a kamaramuzsika bensőségessége a versenyművek virtuóz mutatványosságánál. Anyagi lehetőségei nem tették lehetővé, hogy a nagyobb apparátusra írott műveit a szélesebb nyilvánosság előtt előadassa. Pedig, mint az a zongorára írott Wanderer-fantáziából (melyet később Liszt zenekari kísérettel és némileg eltérő befejezéssel látott el), a fuvolára és zongorára írott „Trockne Blumen”-variációkból, vagy az élete utolsó évében a cseh hegedűvirtuóz, Josef Slavíknak írott két kamaraműből kitűnik, nem volt idegen tőle a szólisztikus művek komponálása. 1816/17-ben három concertante stílusú darabot komponált bátyja, Ferdinand kérésére. Ezek egyike az A-dúr rondó hegedűre és vonószenekarra.

Felix Meldelssohn is csodagyerek volt. Korai szimfóniái, szám szerint tizenhárom, 1821-23 között íródtak, és a legkorábbiaknak nem Beethoven, még csak nem is Haydn vagy Mozart, hanem a korábbi német hagyomány – Ph. E. Bach, Graun és Benda – volt a kiinduló pontja. Hogy nem tétova próbálkozások, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a sorozat második fele állandó részévé vált a hangversenytermi műsorkínálatnak. A №10-es h-moll szimfónia 1823. május 13-18. között keletkezett. Lassú bevezetéssel ellátott egytételes műként maradt fenn. Nem tudni, hogy Mendelssohn eredetileg is ilyennek képzelte el, vagy elveszett a többi tétele, mert csak szerzője halála után került elő a kézirata, és más forrás nem tesz említést a keletkezése körülményeiről.
  Galéria
  Jegynyomtatásról
Az emailben kapott jegyet nyomtasd ki, és vidd magaddal papíron. A színházak ugyanis így fogadják el a jegyed érvényesnek, és neked is így a legegyszerűbb és leggyorsabb!

Ha mégsem tudsz nyomtatni, ne aggódj, nem fogsz lemaradni az előadásról, a legtöbb színházunk valamennyire rugalmas ezügyben. Az általad választott színháztól még nem kaptunk pontos információt a jegynyomtatással kapcsolatban, így kérjük, náluk érdeklődj!

Ha esetleg gondod volt a bejutással ebben a színházban, jelezd felénk kérlek a címen!

  Cím
  Hogy tetszett?