2003.-ban búcsúztunk az olasz filmművészet egyik legendás alakjától Nino Manfreditől. A „Könnyű erkölcsök”-ben megcsodálhatjuk a zseni írói képességeit is.Ha igaz az öröknek tűnő színpadi szabály: A művészet mérték dolga! Nos, akkor ebben a kis remekműben pontosan és szabatosan érhetjük tetten a „Chaplini csodát”. Akkor nevetünk, amikor Ő akarja, akkor lábad könnybe a szemünk, amikor Ő így szeretné. Hogy aztán – ugyanúgy, mint a darab hősei- megtisztulva menjünk tovább. A késő éjszaka „munkából” hazatérő álnővérke (Nyertes Zsuzsa) zajos életvitele elviselhetetlenné teszi az alatta lakó intellektuális író (Straub Dezső) életét. Botrányszag lóg a levegőben, hiszen a nép egyszerű leánygyermeke egy szót sem ért a lila ködbe burkolódzó firkász sziporkáiból, mint ahogy ő sem talál kiutat az éjszakai városi szleng útvesztőiből. Talán csak egy közös nevezőjük van, az egyik NŐ a másik FÉRFI! És éljenek az őserdő közepén, vagy (mint jelen esetben) a nagyvárosi dzsungelben, az út ugyanoda vezet… De, hogy ez az út bájos bumfordi humorral, és mély emberi érzésekkel van kikövezve, az már a színpadi játék minden fortélyát ismerő színész- író és a játszó színészek érdeme.