Az operai legendárium szerint 1957-ben a frissen szerződtetett fiatal magánénekes, Molnár Miklós az Opera színészbüféjében összefutott Székely Mihállyal, a világhírű basszistával. Az újonc megragadta az alkalmat és illendően bemutatkozott.

„Molnár Miklós vagyok – mondta szerényen meghajolva –, az Operaház basszistája”. Székely barátságosan megszorította a fiatalember kezét, és sztentori hangon így szólt: „Az lehet, fiam, hogy maga Molnár Miklós, de az Operaház basszistája én vagyok.” A magyar zene világpolgárait bemutató sorozatában Hollerung Gábor ezúttal a 20. század egyik legjelentősebb magyar énekese előtt tiszteleg: aki nemcsak Kékszakállú hercegként vált az örökkévalóság részévé (a darab 1936-os betanulásában mutatkozott be Bartók darabjában, s maga a szerző instruálta), hanem minden idők legemelkedettebb basszus szerepében is legendás alakítást nyújtott: Mozart Varázsfuvolájának Sarastrója nemzedékek számára fonódott össze az ő nevével.

Műsor: Mozart: Varázsfuvola – részletek Előad és vezényel: Hollerung Gábor