Ihlető kötődések – a barokktól a romantikáig

WEINER–SZÁSZ KAMARASZIMFONIKUSOK SOMOGYI PÉTER, koncertmester SELMECZI JÁNOS, hegedű   VIVALDI: A múzsák kórusa – nyitány WOLF: Olasz szerenád HAYDN: 3. (Melki) hegedűverseny CSAJKOVSZKIJ: Emlék egy kedves helyről – három darab hegedűre és zenekarra MENDELSSOHN: 7. (Amorevole) vonósszimfónia –––––––––––– A műsorról: Antonio Vivaldi (1678–1741): Frigyes Krisztián koronaherceg, III. Ágost lengyel király fia 1740 márciusában Velencébe látogatott. Nagy zenekedvelő lévén felkereste a Vivaldi szerzői, tanítói tevékenységéről elhíresült zárdát, árvaházat és zeneiskolát, az Ospedale della Pietát. A nemes vendég tiszteletére az intézet legtehetségesebb lányai Vivaldi verseny- és kórusműveiből álló hangversenyt adtak a szerző vezényletével. A G-dúr sinfonia volt az első műsorszám, amely más alkalommal A múzsák kórusa című serenata nyitányául szolgált. Hugo Wolf (1860–1903) – aki egy időben Mahler diák- és lakótársa volt – Byron, Goethe, Eichendorff, Heine, Michelangelo, Mörike és Shakespeare költészetétől megihletve, leginkább a dal műfajában alkotott maradandót. Voltaképpen az Olasz szerenád is dal – szöveg nélkül. 1887-ben három nap alatt írta meg és a G-dúr szerenád vonósnégyesre címet adta neki. Három évvel később – igen találóan – átnevezte Olasz szerenádnak, majd 1892-ben zenekarra is meghangszerelte. 1904-ben Bécsben mutatták be, s a leggyakrabban játszott és lemezre vett műve lett. Joseph Haydn (1732–1809) 3. (A-dúr) hegedűversenye vélhetően 1770-ben keletkezett. Nagy valószínűséggel Esterházy Miklós herceg zenekarának vezérhegedűse, Luigi Tomasini személyére szabta. Műve nem lett kinyomtatva, idővel elkallódott és mindaddig feledésbe merült, amíg 1949-ben Ausztriában a Melki Bencés Apátság könyvtárából elő nem került a kézirata. Első magyar lemezfelvételét (BMC CD 156) a Weiner–Szász Kamaraszimfonikusok készítették Baráti Kristóf és Rohmann Imre közreműködésével. Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) házassága 1878-ban történt felbomlása után későbbi mecénása, özv. Nagyezsda von Meck ukrajnai birtokán talált nyugalmat, és a vidéki tavasz békéjében ismét komponálni kezdett. Új művéhez hegedűversenye lassú tételének első változatát vette alapul és a Meditáció címet adta neki, majd kiegészítette a Scherzóval és a Dallal. A hegedűre és zongorára írott és hálából von Meck asszonynak ajánlott Souvenir hamar népszerű lett. Olyannyira, hogy Glazunov nagyzenekari, Arenszkij vonós kíséretet komponált hozzá. Felix Meldelssohn (1809–1847) csodagyerek volt. Tizenhárom korai szimfóniája a 1821-23 közötti időszak termése. A 7. (d-moll) vonósszimfónia mérföldkő a zeneszerző életművében: megírásakor már nem a nagy elődök stílushatásából indult ki, hanem a saját kompozíciós módszerét alkalmazta. Egyéni hangjával, négytételes felépítésével első előhírnöke későbbi nagyszimfóniáinak. A lassú tételben az igen ritka „amorevole” karakterjelzést használja, jelentése: kedves, gyöngéd.