A IX. szimfónia a zenei világban betöltött helyzetén túl, azért is nagyszerű mű, mert mindmáig érvényes gondolatokat fogalmaz meg. Talán soha nem volt ennyire fontos Beethoven és Schiller közös üzenete.Az országhatárokon átívelő, vallások fölött álló, a kulturális különbségeket áthidaló, egyetemes, közös szellemiség megtalálásának vágya időszerűbb, mint valaha, amikor a világ gazdasági egységesítése valóságos jövőnek tűnik. Az emberi lelkek, szellemek, együttes, közös fellángolása, a gondolatok közös irányú hatóereje régi álma minden humanista gondolkodónak. Vajon az ilyen szellemi UNISONO képes lenne változtatni világunkon, a mindennapjainkon? Hiszem, hogy igen. A közös szó megtalálása azonban nem egyformaság kérdése. Az igazi összhang ünnepe akkor jöhet létre, ha áthatja az egyéniség felszabadulása. Független, emberi önmagunk megtalálásának öröme.
(Juronics Tamás)

Örömóda

Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég,
Tündökölj ránk fényözön.
//:Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid.:


Gyúlj ki, égi szikra lángja,
szent öröm, te drága, szép!
Bûvkörödbe, ég leánya,
ittas szivünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
mit szokásunk szétszabott,
egy-testvér lesz minden ember,
hol te szárnyad nyugtatod.
Milliók ti, kart a karba!
Gyúljon csók az ajkakon!
Túl a csillagsátoron
él mindnyájunk édesatyja!


Ha célt ért a férfi végül:
társa mellett hû barát,
s kedves nõt nyert hitveséül,
zengje vélünk víg dalát,
s minden szív, ha dobban érte
szív csak egy a földtekén!
Ám ki ezt még el nem érte,
sírva fusson el szegény.
Mind a roppant kör lakóit
szent rokonszenv hassa át!
Csillagokba vonz át
a rejtelmes égi trónig.


Isszuk mind e drága nedvet
a természet keblein.
Jók és rosszak ott repesnek
könnyû rózsaléptein.
Zsenge fürttel, csókkal áldott,
szív hû lángra tõle gyúl;
kéjben úsznak a parányok,
s kerub zengi: szent az Úr!
Milliók ti, porba hulltok?
Érzed, élet, alkotód?
Rejtik õt a csillagok!
Sátrukon túl, él az Úr ott!


Õ a rugó, õ az élet,
ösztökéje: az öröm;
tõle, tõle jár a létnek
óramûve bölcs körön;
csíra szárba tõle szökken,
mennynek napja tõle kél;
szférákat hajt mély ködökben,
hova látcsõ el nem ér.
Boldogan, mint napja lobban
s száll az ég dús térein,
járjatok ti, véreim,
mint a hõsök utatokban.

Az igazság tükre mélyén
a tudóssal szembenéz.
Hív erénye sziklaélén
óvja azt, ki tûrni kész.
Fönn a hitnek fényes ormán
lengedeznek zászlai,
s látni ot a szív omoltán
angyalok közt állani.
Milliók ti, tûrjetek csak,
míg a jobb kor napja gyúl.
Csillagsátron túl az Úr
megjutalmaz érte egy nap.


Isteneknek nincs mit adni;
istenülni nagy dolog.
Gyász, szegénység, jöjj: vigadni
várnak ím a boldogok!
Fátyol hulljon bûnre, bajra,
ellenednek megbocsáss:
szívét többé könny ne marja,
ne rágódjék rajta gyász.
Adóskönyvünk elenyésszen,
béküljön meg, aki él.
Mint mi egymást, úgy itél
minket Isten fenn az égben.


Szent öröm vet borba lángot;
arany fürtünk nedve bõ;
békét isznak kannibálok,
hõsi vért a kétkedõ.
Ünnepeljünk mind felállva,
Míg a kelyhünk körbe megy.
Csapjon égig habja lángja!
Áldjuk a Jó Szellemet!
Kit a csillagár dicsér fenn
és szeráfok zengenek:
áldjuk a Jó Szellemet
csillagsátrán túl az égben!


Bátor szív a szenvedésben,
oltalom, ha árva hív,
sírig hûség esküvésben,
mindig nyílt és tiszta szív,
trón elõtt is férfi-fenség,
vér, vagyon kell érte bár,
szolgálatnak hû fizetség,
s árulónak rút halál!
Mondjuk e szent kört bezárva
tûz borunkra esküvést,
híven álljuk e kötést;
esküdjünk az ég Urára!

Zene: Ludwig van Beethoven IX. szimfónia
Film: Kovács Gábor

http://www.szegedikortarsbalett.hu/Bemutatok/Unisono_IX_szimfonia