„Farsangi felderítés”
Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok hangversenye.Műsor:
SCHUBERT: Táncszvit, D89
HAYDN: 1. zongoraverseny, H.18:3
– szünet –
MOZART: Öt kontratánc, K.609
VOLKMANN: 3. szerenád, op.69
J. STRAUSS: Császárkeringő
Közreműködik:
Somogyi Péter, hangversenymester
Molnár Piroska – gordonka
Réti Balázs – zongora
A FARSANGI MŰSORRÓL:
Franz Schubert muzsikus családba született, melynek négy tagjából 1811-ben házi együttes alakult. Az akkor 14 éves Franz volt benne a brácsista, ami azért is érdekes, mert Mozart és Beethoven, majd később Dvořák is ezt a hangszert választotta, ha vonósnégyesben kamarázott. Schubert házi használatra komponált menüettjei és német táncai azóta a koncertrepertoár részévé lettek, és gyakran zenekari előadásban hangzanak el.
Joseph Haydn, a vonósnégyes és a szimfónia „atyja” a versenyművek terén is termékeny szerző volt. Billentyűs hangszerre is több concertót komponált. A kéziratok tanúsága szerint az 1780 előttiek orgonára, a későbbiek csembalóra íródtak. Ez utóbbiak 1785-ben készült őskiadása azonban alternatívaként már a fortepianót is megnevezi. Közülük az F-dúr zongoraverseny az első a sorban.
Wolfgang Amadeus Mozart 1787 végén elérte célját: állást kapott Bécsben, a császár kinevezte udvari kamaramuzsikusává. Egyetlen kötelezettsége az volt, hogy táncokat komponáljon a bécsi Vigadóban tartott farsangi bálokra. Eegy ilyen alkalomra készülhetett az Öt kontratánc is, melyek egyikében önmagától idéz: A Figaro házasságá-ból a címszereplő közkedvelt, I. felvonásvégi áriáját, indulószerűen.
Robert Volkmann német zeneszerző élete nagy részében, haláláig Budapesten működött. A Zeneakadémia tanára volt, Erkel kollégája. Szerzőként Liszt és Bülow hívták fel a figyelmet rá, Európa-szerte ismertté téve b-moll zongoratrióját. Másik kiemelkedő darabja a 3. (d-moll) szerenád, amelybe gordonkaszólókat komponált. Művei összkiadásának jogát 1857-ben a híres pesti nyomda tulajdonosa, Gustav Heckenast vette meg.
ifj. Johann Strauss 1888-ban, Ferenc József megkoronázásának 40. évfordulójára írta a Császárkeringő-t, e műfajban az utolsó művét. Az inkább hangverseny-, mint táncterembe illő nagyszabású kompozíció – Mozart szerenádjaira emlékeztetően – indulóval kezdődik. A keringők sora nosztalgikus befejezésbe torkollik az élet és szépségeinek múlandóságáról, ám a mű utolsó hangjai az „élni és élni hagyni” oldottságával búcsúznak.
Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok hangversenye.Műsor:
SCHUBERT: Táncszvit, D89
HAYDN: 1. zongoraverseny, H.18:3
– szünet –
MOZART: Öt kontratánc, K.609
VOLKMANN: 3. szerenád, op.69
J. STRAUSS: Császárkeringő
Közreműködik:
Somogyi Péter, hangversenymester
Molnár Piroska – gordonka
Réti Balázs – zongora
A FARSANGI MŰSORRÓL:
Franz Schubert muzsikus családba született, melynek négy tagjából 1811-ben házi együttes alakult. Az akkor 14 éves Franz volt benne a brácsista, ami azért is érdekes, mert Mozart és Beethoven, majd később Dvořák is ezt a hangszert választotta, ha vonósnégyesben kamarázott. Schubert házi használatra komponált menüettjei és német táncai azóta a koncertrepertoár részévé lettek, és gyakran zenekari előadásban hangzanak el.
Joseph Haydn, a vonósnégyes és a szimfónia „atyja” a versenyművek terén is termékeny szerző volt. Billentyűs hangszerre is több concertót komponált. A kéziratok tanúsága szerint az 1780 előttiek orgonára, a későbbiek csembalóra íródtak. Ez utóbbiak 1785-ben készült őskiadása azonban alternatívaként már a fortepianót is megnevezi. Közülük az F-dúr zongoraverseny az első a sorban.
Wolfgang Amadeus Mozart 1787 végén elérte célját: állást kapott Bécsben, a császár kinevezte udvari kamaramuzsikusává. Egyetlen kötelezettsége az volt, hogy táncokat komponáljon a bécsi Vigadóban tartott farsangi bálokra. Eegy ilyen alkalomra készülhetett az Öt kontratánc is, melyek egyikében önmagától idéz: A Figaro házasságá-ból a címszereplő közkedvelt, I. felvonásvégi áriáját, indulószerűen.
Robert Volkmann német zeneszerző élete nagy részében, haláláig Budapesten működött. A Zeneakadémia tanára volt, Erkel kollégája. Szerzőként Liszt és Bülow hívták fel a figyelmet rá, Európa-szerte ismertté téve b-moll zongoratrióját. Másik kiemelkedő darabja a 3. (d-moll) szerenád, amelybe gordonkaszólókat komponált. Művei összkiadásának jogát 1857-ben a híres pesti nyomda tulajdonosa, Gustav Heckenast vette meg.
ifj. Johann Strauss 1888-ban, Ferenc József megkoronázásának 40. évfordulójára írta a Császárkeringő-t, e műfajban az utolsó művét. Az inkább hangverseny-, mint táncterembe illő nagyszabású kompozíció – Mozart szerenádjaira emlékeztetően – indulóval kezdődik. A keringők sora nosztalgikus befejezésbe torkollik az élet és szépségeinek múlandóságáról, ám a mű utolsó hangjai az „élni és élni hagyni” oldottságával búcsúznak.
Helyszín
Festetics Palota
Budapest, 1088, Pollak Mihály tér
Budapest, 1088, Pollak Mihály tér
Térkép
Ne használj papírt, ha nem szükséges!
Az emailban kapott jegyeid — ha teheted — a telefonodon mutasd be.
Köszönjük!