Tájbrék (Cziczó Attila) tragikomédia

Van egy család. Apa, anya, gyerek, mama. Meg a papa, aki már nincs, de megjelenik, mert az apa, aki fodrász egyébként, pedig költő is lehetne, néha álmodik. Hú, de mikről álmodozik!  Mert amúgy egy lúzer, egy kisember, akinek a hasa már pocak, a térde krumpli, a tekintete pedig szürke. Az anya sem különb, bár domborúságai még bőszen domborodnak, ám mégsem énekesnő lett, ahogy eltervezte, hanem feleség és anyuka. Egyikből sem osztályelső. A lány színésznő, de az a színitanodásan elviselhetetlen förtelem. A mama jópofa, de ő már túl van mindenen: csak röhög és pofozgat mindenkit. És ott van még a bölcsész fiú, aki udvarolgat mindenkinek, a dekoratívan csöcsös csinibaba, aki főleg egzisztenciára vágyik, bár kimondani nem tudja a szót, és az izlandi ügyvéd, a nyugat hangja, illetve lehelete, aki keres valamit a családban, de mindig mást talál. Ez egy családi előadás. Zenével, dalokkal, táncokkal, versekkel, és megszámlálhatatlan humoros epizóddal - ami csak erre a családra jellemző! Hiszen mi, az egészség lelkivilágú leselkedők, mi aztán nem vagyunk kiröhögni valók. Ugye? (Hahahaha!)   A szerző-rendező Cziczó Attila a tőle megszokott lendülettel vezeti végig a nézőt a család huszonöt évén, hol a realitás talaján szenvedősen kacagva, hol az álmok fellegén szárnyalva. Mindenkinek üdítő, szórakoztató, s elgondolkodtató kétszer egy órát ígér az Orczy úti társulat legújabb ősbemutatója: hiszen aki “csak” egy család hétköz- és ünnepnapjait akarja meglesni, azt kapja. Aki ennél többet szeretne belelátni a kacifántos történetbe, ezernyi áthallással találkozhat. Sőt, ezúttal ál-mozgásszínház, operabetétek, s egy kis gasztrotúra is színezi az egyébként is színes, és meglehetősen abszurd előadást. Pesti Győző elrontotta, de magyarosan! Van lehetőség kijavításra? Kiderül...   "Pesti Győző, a fodrász, felnőttéletének negyedszázados ünnepét követhetjük végig a valóság és az álmok mezsgyéjén lavírozva. Család, társadalom, élet, halál, magány, álomvilág és valóság a célkeresztben. Sírás és nevetés garantált, áthallásoktól nem mentes mai valóság(kor)kép szintúgy. Az átlag(magyar)ember élete és értelme 25 évbe és másfél órába sűrítve."