A színpadon személyes történetek, életesemények, álmok, vágyak elevenednek meg, amelyek katartikus erővel hívhatják életre érzelmeinket.

Mitől olyan különleges és egyedülálló a playback rögtönzés? Főképp attól, hogy a színészek ebben a műfajban a nézők által mesélt saját, személyes történeteket játsszák el (erre utal tehát a playback=visszajátszás, újrajátszás szó). A mesélő történetét az un. játékmester foglalja össze, aki közvetítőként vesz részt a nézők, a színészek és a mesélő között. A színészek a történetet beszéddel, mozgással, hangokkal, gesztusokkal, mimikával adják elő, amelyhez eszközöket (ruhadarabok, használati tárgyak, színes textíliák) is felhasználnak – s mindez természetesen előzetes megbeszélés nélkül, improvizációval történik. Az előadást zenészek is kísérik. “Határok… vagy korlátok?
Külső-belső, enyém-tiéd, tudatos-tudattalan. Megvédenek, kirekesztenek, meglepnek, identitást adnak; átléphetőek, merevek, átugorhatóak, mozdíthatóak. És a tieid milyenek?”