A bejárat előtt egy tükör kerete. Messzebb piros bársonyon arany képkeret, könyvek bagoly, nyereg, szék… Elegáns, szép nő diót tör.
És mesél…Kiss Anna verseiben az archaikumra és a folklórra néz. A láthatatlan múlt, ez a velünk élő hátrahagyott birodalom „alkottat" vele művet.
Archaikus költői szerepformálásában, a nyelvében-látásában ott él, vele él
a 20-21. századi ember-ikertestvér is. (Jánosi Zoltán nyomán)

Varjú Olga rátalált erre a világra.

"Ne szentségeljen, ezt nézze inkább: Ez mi? Forma. Szín.
Na, látja. Nekem pedig a szalmavirág szára. Azé a szalmavirágé, amit az úton leltem.
Most akkor én a maga vallása szerint hülye vagyok?"

Alkotótársak: Balogh Edina, Tölli Juci, Nagypál Gábor