Radoslav Zlatan Dorić: CSODA A RONDELLÁBAN
Egy rém hazafias színdarab ősbemutató, magyar felirattal és hangalámondással.Joakim Vujic szentendrei szerb tanító, főpróbát tart a Rondellában, a Magyar Színjátszó Társaság székhelyén, 1813. augusztus 24-én. Barátja, Balog István, a korabeli magyar színjátszás fő alakja (író, rendező, színész) segít neki színre vinni az általa rác, azaz szerb nyelvre fordított Kotzebue darabot, a Papagájt. Balog István húga, Júlia, a német színház operaprimadonnája is vállalta, hogy bátyjával együtt szerb nyelven játszik majd a Papagájban.
Fehér Tamás, a magyar társulat "mágusa" (díszlet- és jelmeztervező, zeneszerző, trükkmester, színész stb.), szintén szerb nyelvű szerepét magolja a díszlet állítása közben.
A nézőtéren ül Milovan Vidákovics szerb regényíró, akit Joakim arra kér, örökítse meg "bevonulását a történelembe", kiáltsa ki őt a szerb színjátszás atyjának, hiszen a színház által Szerbia bevonul az európai nagy nemzetek sorába.
A szerb amatőr színészek késnek a főpróbáról. Megérkezik viszont a Budai Egyházmegye képviselője Lázár esperes. A püspök küldötte azt tudakolja, minő fontos társadalmi eseményre kerül itt sor, amelyből nem maradhat ki a püspöki beszéd, valamint a Jávor Szerb Ortodox Férfikórus és a Murát török szultán felkoncolásáról szóló szerb hősi ének sem.
A bonyodalmakat tovább fokozza, hogy az előadás primadonnája, Ekaterina Davidovics, nagynénje elől menekülve ront be, és kétségbeesve közli, hogy nagynénje nem engedi játszani, ha csak nem teljesíti néhány kívánalmát. A nagynéni a pesti szerbség egyik nagyasszonya és azt szeretné, hogy unokahúga takaros házimunkákat végezzen nyílt színen, ettől remélve a megesett lány kiházasítását.
A cenzúra képviselője sem maradhat ki a "játékból". Az elmagyarosodott szerb Csernovics János hiánypótlásra szólítja fel a társulatot, különben az esti előadást betiltja. Ráadásként a darab három ifjú színésze is erősen ittas állapotban kerül elő.
Ennyi bonyodalom kétségessé teszi a szerb polgári színjátszás legelső bemutatójának megtartását. De a sok akadály ellenére mégis ”felszáll a szerb színjátszás első fecskéje” a Pesti Rondellából. Joakim Vujic pedig, aki így már valóban a nemzet színjátszása atyjának tekinthető, elindul Szerbiába, hogy a fejedelmi udvarban - és azon túl is - meghonosítsa Szerbiában a színházi kultúrát.
SZEREPOSZTÁS:
JOAKIM VUJIĆ, tanító és író
BALOGH JÁNOS, híres magyar színész és író
BALOGH JÚLIANNA, János húga, színésznő
FEHÉR TOMI, díszlet- és jelmeztervező, színész és zenész
LÁZÁR ATYA, a szentendrei parókia lelkésze
MILOVAN VIDAKOVIĆ, szerb regényíró
KATALIN ASSZONY, a pesti szerb elit gyöngyszeme
JEKATERINA DAVIDOVIĆ, színésznő, főszereplő
JÁNOS, a Magisztrátus képviselője
PETAR TRIFIĆ, tanuló, szereplő
JEFTIMIJ STOJADINOVIĆ, tanuló, szereplő
STEFAN DILBER, szereplő
RENDEZTE: Rusz Márk Milán és Pajtić Lazar
Egy rém hazafias színdarab ősbemutató, magyar felirattal és hangalámondással.Joakim Vujic szentendrei szerb tanító, főpróbát tart a Rondellában, a Magyar Színjátszó Társaság székhelyén, 1813. augusztus 24-én. Barátja, Balog István, a korabeli magyar színjátszás fő alakja (író, rendező, színész) segít neki színre vinni az általa rác, azaz szerb nyelvre fordított Kotzebue darabot, a Papagájt. Balog István húga, Júlia, a német színház operaprimadonnája is vállalta, hogy bátyjával együtt szerb nyelven játszik majd a Papagájban.
Fehér Tamás, a magyar társulat "mágusa" (díszlet- és jelmeztervező, zeneszerző, trükkmester, színész stb.), szintén szerb nyelvű szerepét magolja a díszlet állítása közben.
A nézőtéren ül Milovan Vidákovics szerb regényíró, akit Joakim arra kér, örökítse meg "bevonulását a történelembe", kiáltsa ki őt a szerb színjátszás atyjának, hiszen a színház által Szerbia bevonul az európai nagy nemzetek sorába.
A szerb amatőr színészek késnek a főpróbáról. Megérkezik viszont a Budai Egyházmegye képviselője Lázár esperes. A püspök küldötte azt tudakolja, minő fontos társadalmi eseményre kerül itt sor, amelyből nem maradhat ki a püspöki beszéd, valamint a Jávor Szerb Ortodox Férfikórus és a Murát török szultán felkoncolásáról szóló szerb hősi ének sem.
A bonyodalmakat tovább fokozza, hogy az előadás primadonnája, Ekaterina Davidovics, nagynénje elől menekülve ront be, és kétségbeesve közli, hogy nagynénje nem engedi játszani, ha csak nem teljesíti néhány kívánalmát. A nagynéni a pesti szerbség egyik nagyasszonya és azt szeretné, hogy unokahúga takaros házimunkákat végezzen nyílt színen, ettől remélve a megesett lány kiházasítását.
A cenzúra képviselője sem maradhat ki a "játékból". Az elmagyarosodott szerb Csernovics János hiánypótlásra szólítja fel a társulatot, különben az esti előadást betiltja. Ráadásként a darab három ifjú színésze is erősen ittas állapotban kerül elő.
Ennyi bonyodalom kétségessé teszi a szerb polgári színjátszás legelső bemutatójának megtartását. De a sok akadály ellenére mégis ”felszáll a szerb színjátszás első fecskéje” a Pesti Rondellából. Joakim Vujic pedig, aki így már valóban a nemzet színjátszása atyjának tekinthető, elindul Szerbiába, hogy a fejedelmi udvarban - és azon túl is - meghonosítsa Szerbiában a színházi kultúrát.
SZEREPOSZTÁS:
JOAKIM VUJIĆ, tanító és író
BALOGH JÁNOS, híres magyar színész és író
BALOGH JÚLIANNA, János húga, színésznő
FEHÉR TOMI, díszlet- és jelmeztervező, színész és zenész
LÁZÁR ATYA, a szentendrei parókia lelkésze
MILOVAN VIDAKOVIĆ, szerb regényíró
KATALIN ASSZONY, a pesti szerb elit gyöngyszeme
JEKATERINA DAVIDOVIĆ, színésznő, főszereplő
JÁNOS, a Magisztrátus képviselője
PETAR TRIFIĆ, tanuló, szereplő
JEFTIMIJ STOJADINOVIĆ, tanuló, szereplő
STEFAN DILBER, szereplő
RENDEZTE: Rusz Márk Milán és Pajtić Lazar
Helyszín
Nemzeti Színház
Budapest, 1095, Bajor Gizi park 1.
Budapest, 1095, Bajor Gizi park 1.
Térkép
Ne használj papírt, ha nem szükséges!
Az emailban kapott jegyeid — ha teheted — a telefonodon mutasd be.
Köszönjük!