NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

A Rosmersholm a norvég drámaíró-mester Henrik Ibsen keveset játszott, ismeretlenebb drámája. A darab a szerző úgynevezett pszichológiai korszakába tartozik, amelyet az egyénre összpontosítás, a szerepek részletes, bonckéssel elkövetett elemzése, a viszonyok kuszasága jellemez, némi szimbolista felhanggal.Anca Bradu rendezésében a darab nem csupán a szöveg által meghatározott viszonyrendszerek precíz analízise, de (Mihai Pacurar látványtervező hathatós közreműködésével) hiperrealista vizuális élmény is.
Rosmersholmon, ahol a gyerekek sosem sírnak, és a fölnőttek sosem nevetnek, különös változások zajlanak. Rosmer, a birtok ura, valahai lelkész, politikai nézeteit megváltoztatva, az emberek megváltását tűzi ki céljául. Segítségére van Rebecca, a falusi orvos nevelt lánya is. Rosmer hamarosan politikai és magánéleti csatározások közepette találja magát: egykori tanára, radikalizálódó jobboldali barátja, a Fáklya főszerkesztője – mind őt akarják harcuk élére. A birtok lankái és a malomárok zuhataga azonban tele van titkokkal: a házvezetőnő Helsettné hallgatása, Rebecca mellébeszélései, a fel-feltűnő fehér lovak és Rosmer exnejének, Beaténak kísértetjárása azt sejtetik, hogy Rosmersholm életrajza korántsem olyan egyértelmű, mint azt az alapszituáció lefesti.
Anca Bradu a következőket vallja Ibsenről és a darabról: „Ibsennek ezt a remekművét talán nem is a benne feldolgozott ötletért – amely magában is kitűnő –, hanem inkább a darab szerkezete miatt választottam, mert fantasztikus dramaturgiai megoldásokkal van tele. A rendező számára ez hihetetlen szellemi fényűzés és csapda is egyben. Ennek a műnek varázslatos atmoszférája van, amely átizzik a történet teljes mélységén: a tó tükrözi a víz erejét és dimenzióit, a malomárok titka, az öngyilkosság rejtélye, a különféle elméletek ütközése mind-mind hozzájárulnak a darab sejtelmességéhez. A különös hallgatások… a nagyon veszélyes és nagyon súlyos hallgatások, amelyek vulkánokat rejtenek, az arisztokrata család, a közöttük levő kapcsolat, többek között a mese az emberről, aki azt mondja: „Az Isten halott, ez a kezdete az új, szabad embernek”. Sok a filozofikus tartalmú gondolat a műben, érezhető rajta Nietzsche és Schopenhauer hatása… Mindezt kitűnően felvonultatta és megszerkesztette a szerző. Ahogy múlik az idő, szinte filmszerűen felgöngyölődik előttünk ennek a birtoknak és családnak titokzatos gombolyagja… Lassacskán a felszínre bukkannak az előítéletek, a kétségek, az, hogy mi a szerelem, az, hogy milyen az emberek közötti tiszta kapcsolat, és az emberek közötti hamis kapcsolat… Ez a régen megírt remekmű csordultig van korszerű ötletekkel, és hiszem, hogy sokkoló és túlságosan modern volt a maga idejében. Mindehhez, amit elmondtam, nagyon jó színészekre volt szükségem. Sokáig kerestem azokat, akik helyt tudnának állni, ha találkoznának az érzelmek, helyzetek, feladatok, ötletek eme gazdag tárházával… És amikor szóba került, hogy esetleg ismét Újvidéken dolgozhatnék, azonnal javasoltam, hogy ezt a költői, vagy ha úgy tetszik, filozofikus, mi több, szellemi tartalmakban gazdag szöveget kísérletként állítsuk színpadra, mint modern klasszikust, különleges színházi megfogalmazásban.”
Az Újvidéki Színház értelmezésében a művet nagyon erős szenvedélyek, rejtett indulatok jellemzik. Politikai, vallási, morális problémák között vergődő emberek sorsát követhetjük végig. Rosmersholm felett nagy titkok lebegnek, iszonyú erővel van itt jelen a múlt. Alámerülhetünk a bűn, a bűntudat mibenlétének misztikumába, és újraértelmezhetjük az ártatlanság fogalmát. „Ibsen Rosmersholm című műve Anca Bradu rendezésében kortársunk lett” – vallja Gyarmati Kata, az előadás dramaturgja.
A Rosmersholm meghívást kapott a kisvárdai Magyar Színházak Fesztiváljára, valamint a Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiváljára is. Az utóbbin Szilágyi Ágota a legjobb női mellékszereplő kategóriában kapott díjat, Rosmer halott feleségének, Beatenak megformálásáért, és ez az előadásunk kapta a legjobb díszlet elismerését is.

Fordította: Kúnos László

Rendező: Anca Bradu, m.v.
Díszlet- és jelmeztervező: Mihai Pacurar, m.v.
Projekció: Mihai Pacurar, m.v.
Fény: Majoros Róbert és Biacsi Endre
Hang: Bíró Tibor
Smink: Pászti Ágnes
Ügyelő, súgó: Lovas Csilla Fotó: Mikus Csaba