A koncertről
Interjú Dominique Labelle-lel
Pályakezdőként Ön énekelte Mozart Don Giovanni című operájának legendás filmfelvételén Donna Anna szerepét. A film a maga idején óriási vihart kavart, hiszen egy radikális „fenegyerek” rendező, Peter Sellars készítette, a cselekményt Sevillából a New York-i Harlembe és a mába helyezte át. Ez a nagyon izgalmas produkció mára előadás-történeti jelentőségűnek számít. Önnek nagyon fiatalon ez hozta meg a kiugrás lehetőségét.

A Peter Sellars-szal való együttműködés nagyon fontos volt számomra. Én akkor végeztem az egyetemen Bostonban, Sellars pedig éppen ott dolgozott, úgyhogy előénekelhettem neki, ő pedig rám bízta a szerepet. Azt persze akkor még nem tudtam, hogy arra kér majd, úgy énekeljem a “Non mi dir”-t, hogy közben belövöm magam heroinnal, de fiatal voltam, és nagyon boldog, amiért egy ilyen különleges produkció részese lehetek.
A BFZ Barokk estjén cseh művek hangzanak el. Milyen kapcsolata van a cseh zenével?

Sajnos, azt kell mondanom, hogy szinte egyáltalán nincs kapcsolatom a cseh zenével. Remélem, azoktól a csodálatos muzsikusoktól kicsit többet megtudok majd a stílusról, kultúráról, a cseh lélekről. Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért. Amikor McGegan úr felkért, hogy működjem közre a koncerten, nagyon sok mű kottáját elküldte, kérve, hogy tanulmányozzam át őket és válasszam ki azokat az áriákat, amelyeket szívesen elénekelnék. Rengeteg zenét néztem át, nagyon alaposan. Olyan áriákat választottam ki, amelyekről úgy éreztem, hogy a hangfekvésemhez és a temperamentumomhoz egyaránt jól illenek. Bár én a világ másik részén születtem, bízom benne, hogy az én „francia kanadai” hangomon is őszintén szól majd és megmutatkozik a zene lényege. Művészként az a felelősségem, hogy közel kerüljek a zenéhez és a saját eszközeimmel életre keltsem.
Nem ez az első színpadi fellépése Nicholas McGegannel. Milyen vele együtt dolgozni?

Nicholas McGegannel már több százszor dolgoztunk együtt. Szerintem briliáns tehetségű karmester. Imádja az énekeseket és mindig tág mozgásteret hagy számukra. Azért fantasztikus partner, mert úgy vezet és támogat, hogy közben az énekes teljes szabadságot élvez, és szabadon fejezheti ki a zenei és a szövegben megfogalmazott gondolatokat. Gyakran állít új kihívások elé, gyakran kell új zenéket megtanulnom. Ez egy életteli, dinamikus kapcsolat.
Pályája során mindig is sok barokk művet adott elő. Feltételezem, hogy különösen közel áll önhöz a stílus.

A barokkon belül is nagyok a különbségek: Handelt például azért imádom, mert nagyon sokat követel az énekesektől, és az általa megkövetelt virtuozitás mindig összhangban van a karakter érzelmeivel. Bachot másért szeretem. Az ő tökéletes univerzuma alázatot követel előadójától. Ebben rejlik a kihívás. Francia barokk zenét pedig egyszerűen csak a szépségéért, bensőségességéért és érzelmességéért szeretek énekelni. Ami jó az jó, és a nagyszerű zene olyan mint a finom étel: azokkal jó megosztani, akik ugyanúgy szeretik és hálásak, hogy meghívást kaptak és részesei lehetnek az ünnepi alkalomnak.
A művekről
Vejvanovskͽ: Harmonia Romana

Pavel Josef Vejvanovskͽ (1633–1693) cseh zeneszerző, trombitaművész, kórusprefektus. Az utókor mintegy száz, főleg egyházzenei és hangszeres művét ismeri, ezeket a kelet-morvaországi Kroměřiz kastélyának levéltárában és a prágai Nemzeti Múzeumban őrizték meg. Vejvanovskͽ kompozíciós stílusát a bécsi és a velencei barokk zene hatása jellemzi, dallamainak szépsége és változatos, mesteri hangszerelése az évszázadokkal későbbi hallgatót is leveszi a lábáról.
Jan Dismas Zelenka: Szopránáriák; 5. capriccio

Jan Dismas Zelenka (1679–1745) a cseh barokk legjelentősebb zeneszerzője. Évtizedeken keresztül állt a drezdai udvar szolgálatában, csodálói közé tartozott Bach és Telemann. Az udvari zenekar virtuóz nagybőgőseként tett szert ismertségre. Kortársai zenéjének harmóniai és dinamikai merészségéért csodálták. Sub olea pacis című oratóriumát 1723-ban írta. Jelentős instrumentális életművéből kiemelkedik öt capricciója.
Jan JiÅ™í Benda: G-dúr hegedűverseny
FrantiÅ¡ek Benda: Olasz áriák
JiÅ™í Antonín Benda: D-dúr szimfónia

A cseh Benda család mintegy 250 éven át különleges szerepet játszott a német zene történetében. A legidősebb fiú, FrantiÅ¡ek (Franz) Benda (koncertmester)ként, valamint mintegy nyolcvan hegedűszonáta és tizenöt hegedűverseny szerzőjeként Nagy Frigyes potsdami zenekarában futott be jelentős pályát. Ugyanitt brácsázott, majd hegedült és komponált öccse, Jan JiÅ™í (Johann Georg) Benda is. JiÅ™í Antonín (Georg Anton) Benda karrierje ugyancsak Frigyes udvarában indult, ő melodrámák szerzőjeként is jelentős hírnévre tett szert: melodrámái hatottak Mozartra is, aki nagy véleménnyel volt idősebb pályatársáról.