Molière: Scapin, a szemfényvesztő
Tolmács és rendezőasszisztens: Bessenyei Gedő IstvánA fergetegesen pergő Molière-vígjáték a világhírű román színházi mester, Silviu Purcărete rendezésében látható, a címszerepben Trill Zsolttal. A rendező szerint Molière reneszánsz műve ízig-vérig modern vígjáték, amely akár napjainkban is játszódhat. Két fiatalember keresi a boldogságot. Az apák szerint azonban nem jó helyen. A fiúk Scapinhez fordulnak segítségért. Az öregek meg- és legyőzéséhez a furfangok mesterének minden találékonyságára szükség van...
– Számomra Molière egyik legjobb darabja a Scapin. Dramaturgiai felépítése tökéletes, stílusa és formája is remek. A szöveg matematikája és zenei felépítése, amely tökéletesnek tűnik számomra – mondja Silviu Purcărete rendező.
Molière élete, pályája végén – miután megírta botrányos darabjait: a Tartuffe-öt, a Mizantrópot, a Don Juan-t – ír egy burleszk-komédiát. Egy ilyen kis olasz farce-ot, amely ugyanakkor különlegesen kifinomult, rétegzett mű. Gyönyörű az a szomorú szál, amely a burleszken túl felfedezhető benne. Persze ezt csak, mint keserű szájízt érzékelhető. Semmiképp sem szabad ezt a keserűséget direktben játszani, mert akkor nyomban bolondokházában találjuk magunkat – magyarázza Purcărete.
Molière reneszánsz komédiája történhetne ma is, vagy néhány száz évvel ezelőtt. Purcărete Scapinje halvány utalást tesz a múlt század 50-es, 60-as éveire. Egy idejétmúlt, lepukkant helyszínen vagyunk, egy szegény olasz kikötőváros egyik lepusztult kávézójában. Itt bukkan fel a zongorista: Scapin. Világos, hogy ebben a műben Molière sok olyan utalást tesz, amelyek saját – viharos, vitákkal, sikerekkel és kudarcokkal teli – életére vonatkoznak. Így tett más darabjaiban is, de itt különösen. Scapin egy művész – frusztrációival, hiúságával, illúzióival, kudarcaival, sok öniróniával fűszerezve. Scapin Molière maga.
Trill Zsolt Scapinje egy idős pacák, aki már-már bölcs, nem akar semmit az élettől, és ez a kaland az ő utolsó fellángolása, utolsó nagy dobása. Bonyolítja a szálakat, élvezi is, hogy ez még megy neki, de túl van ő már ezen. Fontosabb, hogy ott van neki a zongora. Vagyis a művészet.
Tolmács és rendezőasszisztens: Bessenyei Gedő IstvánA fergetegesen pergő Molière-vígjáték a világhírű román színházi mester, Silviu Purcărete rendezésében látható, a címszerepben Trill Zsolttal. A rendező szerint Molière reneszánsz műve ízig-vérig modern vígjáték, amely akár napjainkban is játszódhat. Két fiatalember keresi a boldogságot. Az apák szerint azonban nem jó helyen. A fiúk Scapinhez fordulnak segítségért. Az öregek meg- és legyőzéséhez a furfangok mesterének minden találékonyságára szükség van...
– Számomra Molière egyik legjobb darabja a Scapin. Dramaturgiai felépítése tökéletes, stílusa és formája is remek. A szöveg matematikája és zenei felépítése, amely tökéletesnek tűnik számomra – mondja Silviu Purcărete rendező.
Molière élete, pályája végén – miután megírta botrányos darabjait: a Tartuffe-öt, a Mizantrópot, a Don Juan-t – ír egy burleszk-komédiát. Egy ilyen kis olasz farce-ot, amely ugyanakkor különlegesen kifinomult, rétegzett mű. Gyönyörű az a szomorú szál, amely a burleszken túl felfedezhető benne. Persze ezt csak, mint keserű szájízt érzékelhető. Semmiképp sem szabad ezt a keserűséget direktben játszani, mert akkor nyomban bolondokházában találjuk magunkat – magyarázza Purcărete.
Molière reneszánsz komédiája történhetne ma is, vagy néhány száz évvel ezelőtt. Purcărete Scapinje halvány utalást tesz a múlt század 50-es, 60-as éveire. Egy idejétmúlt, lepukkant helyszínen vagyunk, egy szegény olasz kikötőváros egyik lepusztult kávézójában. Itt bukkan fel a zongorista: Scapin. Világos, hogy ebben a műben Molière sok olyan utalást tesz, amelyek saját – viharos, vitákkal, sikerekkel és kudarcokkal teli – életére vonatkoznak. Így tett más darabjaiban is, de itt különösen. Scapin egy művész – frusztrációival, hiúságával, illúzióival, kudarcaival, sok öniróniával fűszerezve. Scapin Molière maga.
Trill Zsolt Scapinje egy idős pacák, aki már-már bölcs, nem akar semmit az élettől, és ez a kaland az ő utolsó fellángolása, utolsó nagy dobása. Bonyolítja a szálakat, élvezi is, hogy ez még megy neki, de túl van ő már ezen. Fontosabb, hogy ott van neki a zongora. Vagyis a művészet.
Szereposztás
| Scapin, Leander szolgája, szemfényvesztő | Trill Zsolt |
| Argante, Octave és Zerbinette apja | Varga József |
| Géronte, Leander és Jácinta apja | Garay Nagy Tamás |
| Octave, Argante fia, Jácinta szerelmese | Rácz József |
| Leander, Géronte fia és Zerbinette szerelmese | Mészáros Tibor |
| Szilveszter, Octave szolgája | Vranyecz Artúr |
| Zerbinette, állítólagos cigánylány, Leander szerelmese | Orosz Melinda |
| Zerbinette, állítólagos cigánylány, Leander szerelmese | Szakál-Szűcs Kata |
| Nérine, Jácinta dajkája | Szűcs Nelli |
| Carle, szolgáló | Olt Tamás |
Stáblista
| Rendező | Silviu Purcărete |
| Rendező asszisztens | Kolics Ágota |
| Zongorán közreműködik | Szentai Cecília |
| Díszlet, jelmez, light designer | Helmut Stürmer |
| Vasile Şirli | |
| Fordító és dramaturg | Rideg Zsófia |
| Súgó | Sütő Anikó |
| Ügyelő | Dobos Gábor |
Helyszín
Nemzeti Színház
Budapest, 1095, Bajor Gizi park 1.
Budapest, 1095, Bajor Gizi park 1.
Térkép
Ne használj papírt, ha nem szükséges!
Az emailban kapott jegyeid — ha teheted — a telefonodon mutasd be.
Köszönjük!