„…ki döntheti el, hogy kié legyen a dicsőség,
és ki legyen a névtelen, elfeledett áldozat…?”
A Mesés férfiak szárnyakkal című előadás létrehozásának története nagyívű, szerteágazó, és fokozottan érvényes rá a színházi munkák esetében alkalmazott általános jelző – ízig-vérig közös alkotás, amely egy éves próbafolyamat után került színpadra. Ebben az értelemben az előadás teremtése egyúttal modellje is annak a heroikus, és sokszor utópisztikus küzdelemnek, amelyet az emberiség folytat tudatra ébredése óta, hogy elszakadhasson a Földtől, hogy kezével érinthesse az eget, sőt, eljuthasson valami számára teljesen ismeretlen világba.
Gagarin és Tyitov, Koroljov és Glusko, a szovjet űrprogram emblematikus figuráinak személyes sorsa és tragédiája számunkra valójában csak ürügyként szolgált ahhoz, hogy végigtekintsünk a fizikai magasságokat meghódítani vágyó ember történetén, kezdve Ikarosz és Daidalosz mítoszával Leonardo da Vinci találmányain át Ciolkovszkij tudományos és társadalmi utópiájáig, illetve a transzcendenst megtagadó materialista világ látszólagos győzelméig.
A próbafolyamat során olyan irgalmatlan morális kérdésekkel szembesültünk, amelyek nyomán kénytelenek voltunk önmagunkra és az emberi lét alapkérdéseire adott válaszainkat is újragondolni: Tényleg megérte ez a mindennapjainkat valójában nem is érintő heroikus tett azt a hihetetlen áldozatot, amelyről az emberek többsége nem is tud? Hiszen, százak, ezrek fizettek életükkel azért, hogy az az egy személy megdicsőüljön – s vajon megérdemelten-e? Hol a határa az áldozathozatalnak?… Ki döntheti el, hogy kié legyen a dicsőség, és ki legyen a névtelen, elfeledett áldozat?… Miért vagy kiért érdemes egyáltalán áldozatot hozni, és emögött csak az emberi ambíció, vagy valamiféle isteni elrendelés áll?
Gagarin azt mondja az előadásban: „nincsen erre földi szó, mely kifejezné elválásomat a Földtől, ehhez különleges poéta-űrhajósok kellenek” – és mesés férfiak szárnyakkal…
A debreceni ősbemutató után az előadást meghívást kapott Pécsi Országos Színházi Találkozóra, a POSZT-ra, ahol elnyerte a legjobb színpadi látványvilágért járó díjat. A Mesés férfiak látható volt a jaroszlavli Fjodor Volkov Fesztiválon és a Bukaresti Nemzeti Színházban is.
A Mesés férfiak szárnyakkal című előadás létrehozásának története nagyívű, szerteágazó, és fokozottan érvényes rá a színházi munkák esetében alkalmazott általános jelző – ízig-vérig közös alkotás, amely egy éves próbafolyamat után került színpadra. Ebben az értelemben az előadás teremtése egyúttal modellje is annak a heroikus, és sokszor utópisztikus küzdelemnek, amelyet az emberiség folytat tudatra ébredése óta, hogy elszakadhasson a Földtől, hogy kezével érinthesse az eget, sőt, eljuthasson valami számára teljesen ismeretlen világba.
Gagarin és Tyitov, Koroljov és Glusko, a szovjet űrprogram emblematikus figuráinak személyes sorsa és tragédiája számunkra valójában csak ürügyként szolgált ahhoz, hogy végigtekintsünk a fizikai magasságokat meghódítani vágyó ember történetén, kezdve Ikarosz és Daidalosz mítoszával Leonardo da Vinci találmányain át Ciolkovszkij tudományos és társadalmi utópiájáig, illetve a transzcendenst megtagadó materialista világ látszólagos győzelméig.
A próbafolyamat során olyan irgalmatlan morális kérdésekkel szembesültünk, amelyek nyomán kénytelenek voltunk önmagunkra és az emberi lét alapkérdéseire adott válaszainkat is újragondolni: Tényleg megérte ez a mindennapjainkat valójában nem is érintő heroikus tett azt a hihetetlen áldozatot, amelyről az emberek többsége nem is tud? Hiszen, százak, ezrek fizettek életükkel azért, hogy az az egy személy megdicsőüljön – s vajon megérdemelten-e? Hol a határa az áldozathozatalnak?… Ki döntheti el, hogy kié legyen a dicsőség, és ki legyen a névtelen, elfeledett áldozat?… Miért vagy kiért érdemes egyáltalán áldozatot hozni, és emögött csak az emberi ambíció, vagy valamiféle isteni elrendelés áll?
Gagarin azt mondja az előadásban: „nincsen erre földi szó, mely kifejezné elválásomat a Földtől, ehhez különleges poéta-űrhajósok kellenek” – és mesés férfiak szárnyakkal…
A debreceni ősbemutató után az előadást meghívást kapott Pécsi Országos Színházi Találkozóra, a POSZT-ra, ahol elnyerte a legjobb színpadi látványvilágért járó díjat. A Mesés férfiak látható volt a jaroszlavli Fjodor Volkov Fesztiválon és a Bukaresti Nemzeti Színházban is.
Helyszín
Nemzeti Színház
Budapest, 1095, Bajor Gizi park 1.
Budapest, 1095, Bajor Gizi park 1.
Térkép
Ne használj papírt, ha nem szükséges!
Az emailban kapott jegyeid — ha teheted — a telefonodon mutasd be.
Köszönjük!
Vélemények
Írj véleményt