A Magyar Szín-Játékos Szövetség (MSz-JSz) az idén hetedik alkalommal rendezi meg a Színjátékosok Napját, és ezen belül a FESZT-FEST-et, a fesztivál győztesek fesztiválját. Aki szeptember 27-28-29-én ellátogat a MU Színházba, biztos, hogy nem fog rossz, vagy gyenge előadásba botlani, hiszen itt a legfontosabb amatőrszínjátszó fesztiválok (ODT, Magyar Művek Szemléje, Soltis Fesztivál, Vasvár, Mosonmagyaróvár, Újvidék, Szepsi /SK/, stb.) legjobbjai, díjazottjai mutatják be előadásaikat. Sok közülük méltán aspirálhat már arra, hogy a hazai és nemzetközi független szcéna mezőnyében is szerepeljen.

A FESZT-FEST kihagyhatatlan lehetőség mindazoknak, akik szeretik a magyar színházi világ látóterébe ritkán bekerülő amatőr színházasokat, és akik Budapesten szeretnék együtt látni az év legjobbjait. Az előadások után szakmai beszélgetések zajlanak, neves színházi szakemberek társaságában, akik végül odaítélik az évad legjobb előadásának járó Paál István díjat.

A FESZT-FEST-en 10 előadást nézhet majd meg a közönség a MU Színház két színháztermében.

A fesztivál másnapján délelőtt a „Határtalan Színjátszás” Kárpát-medencei hálózat rezidenseinek konferenciájára kerül sor.

Örülünk annak, hogy a legjobb előadásokat felvonultató fesztiválunkat befogadta a hazai független színházak reprezentatív intézménye, a MU Színház.

Regős János elnök
Magyar Szín-Játékos Szövetség

Kókai JánosTársulat: Kívül tágasabb
groteszk komédia

Hogyan fogunk ebből kimászni? Van, aki kimászik, de visszarúgják, van, aki nem mászik ki, de visszarúgják. Ha kell, eldobom magam olyan messzire, hogy soha nem találom meg a darabjaimat. Mondd meg, milyen legyek! Az leszek. Történhetne csoda, hogy találjak valamit a Duna-parton, egy kávézóban, egy kiállításon, egy szobában! Talán kívül tágasabb.

szereplők: Farkas Erik, Haik Viktória, Lajkó Bence, Kókai Andrea, Kókai János, Koncz Eszter
szcenika: Bojer Tibor
írta, rendezte: Kókai János

Társulatunk 2006-ban mutatta be első, saját szövegre épülő darabját. Azóta ezen a vonalon haladunk. Érdekel minket a kifordított világ, hogy hol válik az emberi, társadalmi, érzelmi nehézség, visszásság komikummá. Előadásainkban valamifajta egyszerűségre törekszünk, és a minimális eszközöket használó színészi megjelenítésre.