Chick Corea, a modern zongorajátszás legendája többször is járt már Magyarországon különféle formációk tagjaként, szólóestet azonban csak 2006-ban adott, mégpedig az efféle kamaraestek számára kevéssé alkalmas Budapesti Kongresszusi Központban. Most végre méltó helyen, a zongora szentélyében, a Zeneakadémia Nagytermében hallhatjuk egyedülálló művészetét. Corea nevét az 1960-as évek elejétől fokozatosan kezdte megismerni előbb a szakma, majd a nagyközönség. Cab Calloway oldalán debütált, később olyan ikonokat kísért, mint Stan Getz és Miles Davis. Stílusa az 1970-es években fokozatosan elmozdult az avantgárd felé, alakjára a jazz és a rock házasításából született fúziós zene egyik szülőatyjaként is tekintetnek. Játékát erősen perkusszív közelítés jellemzi, ez részben fiatalkori dobtanulmányaira vezethető vissza, no és persze a latin ritmusok iránti rajongására. Utóbbi nem is meglepő, hiszen a művész félig spanyol származású, mondhatni vérében van a rumba flamenca és a salsa lüktetése. Az ezredforduló óta a kortárs zene is mind jobban foglalkoztatja.

Mindezen előzmények, hatások és stíluselemek összessége az, amit jellegzetes Chick Corea-hangzásként ismerünk. Pikáns harmóniameneteit előszeretettel színezi tág felrakású akkordokkal, amelyek feszültséget teremtenek, ugyanakkor dús kifejezőerejük révén dramaturgiai nyugvópontként is megállják helyüket. Improvizációiban ezen örökös kiszámíthatatlanságot rajzolja körbe indulatos, mégis intellektuális futamvariációival, amelyek nem ritkán az atonalitás világával kacérkodnak.