A nagy mulattató Karinthy jellegzetes humanista volt: hitt az emberben, a tudományban, a kultúrában és elkeserítette az embertelenség. „Unokája, Karinthy Márton egyszer így nyilatkozott a költőről, íróról, filozófusról: … Mindig a humoráról beszélünk, és ez fontos. De ennél sokkal fontosabb a magyarságért, az emberiségért, ezek megmaradásáért érzett súlyos aggodalma. Azt írja, hogy nem szabad a világot olyannak itt hagynunk, amilyennek találtuk. Azaz kell, hogy valami nyoma legyen annak, hogy itt jártunk. Karinthy Frigyes egy haladó kor gyermeke volt, aki az európai kultúrát óvta, építette, és az emberi lényeg romlásától, enyészetétől rettegett.”

Szerencsések, akik láthatták Kézdy György színművész önálló előadóestjeit,: a pécsi évek alatt született Ki kérdezett? című Karinthy-estet, vagy a Zelk Zoltán, Orbán Ottó, Lázár Ervin, valamint Karinthy Frigyes műveiből összeállított Ákombákom című előadást, melyek különleges jelentőségűek voltak a színész pályáján: a mellőzések és nehézségek után saját hangját találta meg ezekben az előadásokban, amelyek rendkívül sikeresnek bizonyultak.

Az emlékesttel Kézdy György barátai, Karinthy Frigyes tisztelői emlékeznek az idén, február 8-án elhunyt színész, és az általa is rajongással szeretett író emléke előtt, aki 75 évvel ezelőtt, l938. augusztus 29-én tért végső nyugalomra.