És egyben az utolsó – így búcsúztam tavaly a zsidó fesztivál közönségétől.
Most újféleképpen, immár anyaként vagyok egyben, hiszen találkoztam a legszebbel a világon: a kislányommal. És vele együtt találkoztam a az anyaság összes csodájával, kérdésével, törékenységével és örömével is. Csillapodott bennem a hajsza, puhább lett a nézésem és az ölelésem, hiszen az egyik legnagyobb rám bízott feladatot elvégeztem: újabb életet hoztam a világra.Ám a dalírás iránti szenvedélyem egy pillanatra sem hagyott magamra, én szülés közben is fél füllel a saját hangjaimat hallgattam, Lilit dajkálva folyton énekelek azóta is, dalokkal altatok és éltetek, fáradhatatlanul és állhatatosan áldozok továbbra is a zene oltárán. A női érlelődés újabb fejezetét gyúrom épp dalokba, s a fesztivál közönsége lesz az egyik első “teszthallgatóm”. Milyen nő, milyen szerető az, aki anya is egyben? Milyen az igazi női barátság? Milyen az, amikor csak ösztön és test van, amikor “alávet a vadállatom, gondolatom nekiadom”? És mitől a gyereknevelés az igazi rock ‘n’ roll? Milyen az a csak anya és gyermeke közt létező összeolvadós szerelem?

Ilyen és ehhez hasonló témák kerülnek elő. És persze jónéhány régi szerelem is előkerül, jiddis, spanyol és francia dalok.
Az új dalokhoz új zenészek is társulnak. Köszönöm nekik is, és a hallgatóságnak is, hogy ezen az új útszakaszon elkísérnek.