A tranzit. hu meghívására a Chto Delat? szentpétervári művészcsoport Budapesten Brecht didaktikus tandrámáinak módszerére alapozva valósít meg egy, a szereplők saját élményeire és részvételére építő színpadi eseményt.Hová lett a kommunizmus? A kérdés elsősorban az orosz író, forradalmár Andrej Platonov művére utal. Csevengur című regényének főhőse álmából riad fel az éjszaka kellős közepén, és a szocializmust keresi, mint
egy tárgyat, mintha csak a sajátja lett volna. ͍gy a szocializmus és a kommunizmus a kívánság tárgyává válik. Célunk a politikai vágy természetének megismerése a kommunizmusra vonatkozó kérdések segítségével, amelyek a kortárs elméletekben és művészetekben még mindig jelen vannak, annak ellenére, hogy az úgynevezett "valódi szocializmus" illetve "kommunista rendszer" már megbukott.

A kommunizmusról ma azt mondják, hogy utópikus vállalkozás volt, amely rosszra fordult és erőszakkal, valamint totalitarizmussal végződött, és most már csak annyit tehetünk, hogy feladjuk a társadalom jobb
jövőjébe vetett reményünket, és saját életünkre összpontosítva az örökké tartó jelent élvezzük - kihasználva lehetőségeinket és képességeinket arra, hogy másokat taposva fel tudjunk mászni a pénz piramisára.

Ennek ellenére a kommunizmus gyalázatosságáról szóló több évtizednyi túlzott ideológiai túltermelés után az általános anti-kommunizmus csalódottsággá alakult. A szabadpiacon, szabadon tevékenykedő szabad
egyének eszméjén alapuló liberális utópiát lerombolta a globális gazdasági, politikai és ökológiai válság. Ennek fényében a kommunizmusról, annak mind múltbeli meglétéről, mind jövőbeli lehetőségéről szóló viták újra értékessé és valóssá váltak.

A kommunizmus szelleme itt van körülöttünk, és árucikké alakítása jó módszernek tűnik arra, hogy végre megszabaduljunk tőle. Egymást követik a kommunizmus ideájáról szóló konferenciák és művészeti
események. Az aktualizálás és az árucikké formálás kimerítő gépezetén túl továbbra is lehetőségként merül fel a kommunizmus iránti teljesen új vágy, amely az összetartás igényéből fakad. Ezt az igényt nem lehet privatizálni, kiszámítani vagy tőkésíteni, mivel nem az egyénekben, hanem az egyének között létezik, és azokban a
próbálkozásainkban tapasztalható, amelyeket azért teszünk, hogy egy köztes teret hozzunk létre magunknak és felfedjük magunkat ebben a "közösben".

Ezen témák többszöri közös megvitatásából és az együttlétek során összegyűlt tapasztalatokból jön létre a bemutatásra kerülő tandráma.

Koncepció: Dimitrij Vilenszkij, Olga Jegorova (Caplija)
Rendező: Olga Jegorova (Caplija)
Koreográfus: Nyina Gasztyeva
Szereplők: A szabadiskola szemináriumának résztvevői
Kurátor: Hegyi Dóra