Peter Brook évek óta tervezi, hogy színre viszi A varázsfuvolát. Mozart remekművét végül – abban a formában legalábbis, ahogy az operaházak két évszázada „koptatják” – nem rendezte meg, helyette elkészítette az Egy varázsfuvolát. A párizsi Bouffes du Nord-ban, 2010 végén bemutatott előadás – ezzel búcsúzott Brook a színháztól – bejárta és azóta is folyamatosan járja a világot.Inspirálja, izgalomban tartja közönségét. Brook rendkívül bátran nyúlt a mozarti alapdarabhoz. Elhagyta a mellékszereplőket, csak a legfontosabb figuráknak adott szót, Paminának és Taminónak, Papagenónak és Papagénának, az Éj Királynőjének, Sarastrónak és Monostatosnak. Előadásában nincsenek nagy, operai hangok, nincs zenekar, a zenét egyetlen zongorista szólaltatja meg. Nyitány sincs és néhány zenei szám is hiányzik. A játék gördülékenységéről két prózai színész is gondoskodik. Brook operája – írta egy kritikusa – nem foglalkozik a mágiával, a szabadkőművességgel, a szimbólumokkal, csak a mesét mondja, az egymásra-találás nagy mítoszát. Mozart – állítja a rendező – ma így játszaná.

Rendező: Peter Brook