NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Látogassanak velem Szentesre. Tegyünk egy nagy kört.

Kövessük a szentesiek szokásait, vegyük fel a ritmust és kerékpározzunk. Így tudunk kívülállóként a legjobban asszimilálódni, és közben lehetőséget kapunk további nevezetességeket is felfedezni.

Érkezhetünk a városba bármelyik irányból vonattal is. Leszálláskor rácsodálkozhatunk az első ránézésre indokolatlanul nagynak tűnő, de impozáns állomás épületére, amely sejteti velünk, hogy valamikor igen komoly forgalmat bonyolíthatott le, és ez így is volt. Mivel Szentesen volt az ország egyik első dízelmozdony garázsa, komoly vonatmozgás alakult így ki, lehetőséget adva ezzel a kitörni vágyó szentesieknek, hogy kapcsolatot teremtsenek a külvilággal, illetve, hogy a világ eljuthasson Szentesre. Óriási teher és személy forgalom kezdődött. Ez a folyamat sajnos az utolsó ismert vasutas, Badár Sándor távozásával megszakadt. Áldásos tevékenységét ma már csak egy emléktábla őrzi, amely 1992 okt. 17.-e óta van kinn, " A makói gyors technikai okok miatt 30 percet késik."

Utolsó két évét száműzetésben töltötte a II. őrhelyen. Az ínyencek ezt az épületet is megtekinthetik, az állomás északi sarkától található kb. 1,5 km.-re, távol mindentől. Meg lehet közelíteni a vágányok között gyalog, ma már teljesen veszélytelenül, vagy az állomás elől indulva az úgynevezett rentabájkal. Mindig van egy-két lezáratlan bicikli, amit lelkiismeret furdalás nélkül elvihetünk, a tulajdonosa úgyis a közeli Bakter sörözőben van, tehát nem kell neki és lehet, hogy nem is a tulajdonosa.

Ezzel a kerékpárral már kényelmesen megközelíthetjük az őrhelyet, ahova akkori főnöke Badár Sándort száműzte "szolgálatban történő alvás miatt.". Maga sem gondolta, hogy ez a folyamat az őrhelyen is folytatódott, csak senki nem tudott róla. Itt szállt fel a mi Sándorunk két évvel később egy éppen megálló szerelvényre, hogy bemegy az állomásra kávézni, és az a másik irányba elvitte a világba.

Más kérdés, hogy a sorompó azóta van lecsukott állapotban.