NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok

Közreműködik: SOMOGYI PÉTER, koncertmester BODROGI ÉVA, ének Műsor: SCHUBERT: 4. német tánc MOZART: Maradj hűséges – koncertária MOZART: Sinfonia concertante, K.364 (kamaraváltozat) MENDELSSOHN: Sinfoniesatz BACH: Jauchzet Gott in allen Landen! (Örvendj Istennek, nagyvilág!) – kantáta TELEMANN: Karácsonyi concerto   A műsorról: Franz Schubert (1797–1828) muzsikus családba született, amelynek négy tagjából 1811-ben házi együttes alakult. Az akkor 14 éves Franz volt benne a brácsista, ami azért is érdekes, mert Mozart és Beethoven, majd később Dvořák szintén ezt a hangszert választotta, ha vonósnégyesben kamarázott. Schubert eredetileg házi használatra komponált német táncai és menüettjei a koncertrepertoár részévé váltak, és gyakran vonószenekari előadásban is elhangzanak. Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) csodagyerek mivoltának egyik ékes bizonyítéka ez a kilencéves korában írott ária. 1765 októberében komponálta, amikor az apja vezette európai turné közben nővérével együtt Hágában betegeskedett. Januárban, mielőtt Karolina nassau-orániai hercegnőnek adtak koncertet, kicsit változtatott rajta. Ahhoz, hogy Metastasio szövegét válassza, utazásuk előző állomásán, Londonban kapta az ötletet Johann Christian Bachtól. 1779-ben Párizsból szülővárosába hazatérve komponálta egyik legnépszerűbb művét, a vonós Sinfonia concertantét, amely a szimfónia és a versenymű jellegzetességeit ötvözi. Hogy műve minél szélesebb körben elterjedjen, valószínűleg maga készített belőle kamaraváltozatot, melyben a két szólóhangszer – a hegedű és a brácsa – szólamát és a zenekari anyagot hat egyenrangú vonósra osztotta szét, és a Grande sestetto concertante címet adta neki. Felix Meldelssohn (1809–1847) csodagyerek volt. Tizenhárom korai szimfóniája a 1821-23 közötti időszak termése. A 13. (c-moll) vonósszimfónia egytételes műként maradt fenn. Érdekessége, hogy Haydnnál és Mozartnál korábbra nyúl vissza benne. Rövid lassú bevezetése némileg Händel zenéjére emlékeztet és a késő barokk hangján szól. A mesterien megírt, csupa derű fúga és lezárása arról tanúskodik, hogy a szerző megérett a nagyszimfóniák komponálására. Johann Sebastian Bach (1685–1750) híres, 51. kantátája 1730-ban Lipcsében hangzott el először a Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnapon. Szövege szorosan nem kötődik az alkalomhoz, ezért Bach az említett napon és mindenkor („et in ogni tempo”) előadhatónak nyilvánította művét a kéziraton. A nyitó és a záró tétel az olasz concertók stílusában íródott. Az ismeretlen szerző szövege bibliai részletekből, valamint – a korál – Johann Gramann (1487–1541) „Nun lob, mein Seel, den Herren” című himnuszának ötödik versszakából áll. Georg Philipp Telemann (1681–1767) Sorauba (ma: Żary, Lengyelország) II. Erdmann von Promnitz grófhoz szerződött 1705-ben. Plessbe (ma: Pszczyna) és Krakkóba tett utazásai során találkozott a sziléziai lengyel népzenével, amely nagy hatást gyakorolt művészetére. G-dúr concertójában lengyel tánczenét és – a betlehemi pásztorokhoz kötődő – pasztorált egyaránt feldolgozott a gróf kozmopolita udvarában a francia mellett leginkább dívó olasz zenei stílusban.