Zenés tragikomédia Bach Szilvia, ezúttal olyan témához nyúl, melyről mindenki tud, de keveset beszél, és még kevesebbet tesz e probléma megoldására.

A darab két hősnője, egy színésznő és egy írónő. Régi barátság fűzi őket egymáshoz. Talán már nem is emlékeznek olyan időkre, melyet egymás nélkül töltöttek el. Hol az egyik, hol a másik sétál az élet napos oldalán, de soha, egy pillanatra sem feledkeznek meg azokról az időkről, mikor még együtt nélkülöztek. Barátságuk nemcsak a keserves időszakok szakítópróbáját állta ki sérülésmentesen, de a boldogság, a sikeresség időszakát is.

A darab kezdetén éppen az írónőnek "fut a szekere", míg a színésznő éli a tehetséges művészek jelenleg tapasztalható mellőzöttségét. Az írónő ezen próbál segíteni, de minden igyekezete lepattanni látszik barátnőjéről. Érthetetlen is ez a makacs visszautasítás, melyen nem fog sem szigor, sem hízelgés, sem a közös emlékek széles skálájának felsorolása. A két barátnő azonban ennek ellenére végigbohóckodja, végigénekli egyre komolyabb fordulatokat vevő beszélgetésüket, egészen addig, míg ki nem derül, hogy ..."