Húzódik valahol egy láthatatlan határ. Csak akkor válik láthatóvá, ha átléptünk rajta, és már minden visszafordíthatatlan. Közeledünk.
Nem az a kérdés, hogy miről akarunk beszélni, hanem hogy mit akarunk elhallgatni.
És most nagy dolgokra gondolok, nem kicsikre. Hang vagy mozdulat, sötét vagy fény, feledni akart valóság vagy színház,
életprogram vagy esti program – ti választotok. Egyetlen gombon múlik
minden. A melletted ülők döntik el, hogy mit nézel.
Két dolog tölt el mélységes csodálkozással, a körülmények hatalma felettem, és a körülöttem lévő baj bennem.
Költői
tánc vagy második világháborús történelmi archívum? Ezúttal a nézők
választják ki, mit szeretnének látni-hallani. A választás anonim, csak
egy gombnyomás, és a távirányító mindenkinél ott van. A Tünet Együttes
legújabb kísérlete jól modellezi azt a világot, a mai Magyarország
társadalmát, amelyben élünk – kiélezve a kollektív döntéshozatal és az
egyéni felelősség témájára.
A Voks által feltett kérdések
egyszerre nagyon aktuálisak, és történelmi korokon átívelőek: mit
tehetünk, mit kell tennünk, ha addigi társadalmi életünk evidenciái,
keretfeltételei egyszer csak megdőlnek? Hogyan dolgozzuk fel traumatikus
történelmi tapasztalatainkat egy olyan korban, amelyben a történelmet
minden politikai erő pusztán az önlegitimáció eszközének tekinti, és
ennek megfelelően írja át? És ha ezt a szembenézést és
felelősségvállalást megspóroljuk magunknak, miféle garanciáink maradnak
arra, hogy a jövőben nem fognak új köntösben megismétlődni a múlt
tragédiái? Vajon a történelem olyan, mint a természet: kiszámíthatatlan
és kontrollálhatatlan, vagy az egyénnek is befolyása van a nagy
folyamatokra?
A kollektív döntések kérlelhetetlen logikája egyszerre
frusztrál, és segít kibújni a személyes felelősségvállalás alól, még ha
olyan kis dologról van is szó, mint hogy mi történjen a színpadon.
A
Voks igazi főszereplője, írója és rendezője maga a néző, minden egyes
néző, és ahány néző, annyi szavazógomb. A döntések sora nem ott ér
véget, amikor beülünk egy előadásra – mindenkinek minden pillanatban van
választása, és ez estéről estére más és más előadást eredményez.
A
2012-ben tíz éves Tünet Együttes a régi alkotótársak mellett ezúttal
egy új, fiatal táncos csapattal, egy erre az alkalomra, sokoldalú
zenészekből összeállt zenekarral, illetve történészekkel,
pszichológussal dolgozott együtt.
„Az előadás egyik rétege nyomasztó, „láthatatlan árnyékként†a táncot
folyamatosan végigkísérő, de csak ritkán szerephez jutó hír és
újságcikk-összeállítás a harmincas-negyvenes évek fasizálódó és háborúba
sodródó Magyarországáról. A válogatás kiváló, nem a száraz tényekre,
hanem a személyességre, az egyéni nézőpontokra, az érdekességekre
fókuszál, így még az a gyanú is felmerül bennem, hogy Peer Krisztián
dramaturg belepiszkált itt-ott a szövegekbe, de nem: a korabeli valóság
ilyen szégyenletes, morbid, nevetséges és leleplező egyszerre. (…)
Komoly
kérdések, pedig az egész csak játék. Teszt. Hiszen érdemben nem tudjuk
befolyásolni a dolgok menetét, s nem futtathatjuk ki máshova a második
világháborús történelmet sem. A darab mégis azt modellezi (…), hogy
igenis kötelességünk belenyúlni a körülöttünk zajló folyamatokba,
alakítóivá válnunk a saját és közösségi sorsunknak.†(Králl Csaba, Revizor)
„Ha
egyszerre vetődik fel témaként a szavazás és a nácizmus
világháború-korabeli térnyerése, a kettőről együtt a legtöbbeknek
alighanem eszébe jut a kellemetlen igazság: Hitler demokratikus úton
megválasztott politikusként kezdte felépíteni karrierjét. Konkrétan róla
mindazonáltal nincs szó a Tünet Együttes Voks című előadásában: az
legfeljebb a nézői asszociációk beindításáért felelős - de Szabó Réka
koreográfiájának épp ez, az asszociáció a fő eszköze. Ami leginkább
megmarad a nézőben az előadásból, az nem jelenik meg vagy hangzik el a
színpadon: kinek-kinek az agyában születik meg. Így a legbiztosabb, hogy
átmegy az üzenet (vagy valamilyen üzenet): ha azt mindenki saját maga
fogalmazza meg.†(Kovács Bálint, Origo)
Rendező: Szabó Réka
Szereplők: Ayelet Yekutiel, Bordás Emil, Egyed Bea, Furulyás Dóra, Szász Dániel
Dramaturg: Peer Krisztián
Fény: Szirtes Attila
Zeneszerző: Márkos Albert
Zenészek:
hegedű: Bakai Márton, cselló: Márkos Albert, nagybőgő: Hock Ernő,
zongora: Rubik Ernő Zoltán, ütőhangszerek: Tömösközi László
Speciális technológia: Korai Zsolt
Kosztüm: Balázs Juli, Szabados Luca
A szövegeket elmondja: Bánki Gergely, Kertész Péter
Külön köszönet: Barna Balázs, Gáti István, Trenka Csaba, Sophie Teheux
Az előadásban elhangzik: Krzysztof Pendereczki Gyászzene Hirosima áldozatainak emlékére című művewww.tunetegyuttes.hu