Ki tudja pontosan, hol húzódik a határvonal az élet, és a színház között? Mi különbözteti meg a színészt, amikor munkanélkülit játszik, és a munkanélkülit, aki színészt játszik? Esetünkben többször egymásba keveredik ez az általában megkülönböztethető két, látszólag elzárt terület: ezen a színházi estén már nem lehetünk olyan biztosak a dolgunkban.

Állástalan színészek sokadik próbálkozását élhetjük át e színházi estén: ám ne higgyük, hogy az egzisztencia-keresés nem a mindennapi útkeresésről szól. A színészek felidézik a teljes utat a munka, önmaguk felé. Megtudjuk, hogyan dolgozik egy jó ingatlan ügynök, milyen kritériumok alapján alkalmaznak takarítónőket, hogyan kell „szabályosan” jelentkezni a munkanélküli központban.   És mivel „a vér nem válik vízzé” színészi munkákat is keresnek. Felelevenedik milyenek a reklám castingok, hogy kell színházigazgatókkal „okosan” megbeszélni, de azt is láthatjuk, hogyan vettek részt new york-i tartózkodásuk idején egy Off Broadway meghallgatáson, amit a Csárdáskirálynő Stázi szerepére hirdettek meg. Vágyaikról és elképzeléseikről is beszélnek: mi az, amit szívesen csinálnának, amivel sok pénzt lehetne keresni.

Például nyithatnának főzelékbárt New York-ban, mert az amerikaiak nem ismerik a főzeléket. És abban a pillanatban a lakás konyhája átalakul New-yorki főzelékbárrá, így az álmok és elképzelések is megvalósulnak a szemünk előtt.