HovaÌ megyünk folyton? Se veÌge, se ceÌlja. MeÌg a szerelemre se marad idoÌ‹nk. EÌs közben: olyan szörnyen szeretünk - teljes sziÌvünkboÌ‹l. Az emberneÌl eroÌ‹sebben csak a loÌ tud szeretni. EÌs mi? Hogyan fizetjük vissza neki ezt a nagy szeretetet? KorbaÌcsoljuk. EÌs oÌ‹ meÌg eroÌ‹sebben szeret minket. EÌritek ezt? Alig hiszem...Lujko Zobar, a loÌtolvaj gyerekkoraÌban holdharmatot ivott, a hegyek veÌdelmezik, eÌs elkerüli a puskalöveÌs. De a veÌgzetes szerelmet nem kerülheti el. Ahogy Rada, a boszorkaÌnyos szeÌpseÌguÌ‹ cigaÌnylaÌny sem. Mert a vadloÌnak aceÌlzablaÌra van szükseÌge. De nincs az a loÌ a földön, melyen az ember elmenekülhetne önmaga eloÌ‹l. AkaÌr Kossuth katonaÌja, akaÌr gazdag magyar uÌr, akaÌr a vad lovak fekete hercege.
„AzeÌrt vicces az eÌlet. Egyszer feheÌrnek születsz, maÌsodjaÌra feketeÌnek, aztaÌn harmadszor cigaÌny leszel. Ugyanaz a hiaÌbavaloÌsaÌg... EÌs az emberek is viccesek - letapossaÌk egymaÌst, mint a svaÌbbogaÌr... közben pedig mennyi hely van ezen a földön. EÌs folyton csak robotolnak. De minek? Kinek? Senki sem tudja. Az ember szaÌnt, eÌs az ereje minden csepp izzadsaÌgaÌval beszivaÌrog a földbe. AztaÌn bele is fekszik, eÌs szeÌpen elrohad. Semmi nem marad utaÌna. Nem jut ki arroÌl a polcroÌl, ahova csöppent. UÌgy hal meg, ahogy született - hülyeÌn. Mindenben csaloÌdsz. Csak a szabadsaÌgban nem. MaÌr sokakkal ez törteÌnt. MeÌg Lujko Zobarral is."
Zene: Söndörgő Együttes
A rendező
„CigaÌnytaÌbor az eÌgbe megy... gyerekkoromban volt egy olaÌh cigaÌny baraÌtom, neÌv szerint B. Pista. IskolaÌba nem jaÌrt, iÌgy neÌha eÌn taniÌtgattam iÌrni, olvasni. No persze, keÌsoÌ‹bb jöttem raÌ, nem eÌn taniÌtottam meg erre, eÌn tulajdonkeÌppen csak ruhaviseleteÌn vaÌltoztattam, azon is csak ideiglenesen. MiÌg apja taÌvol otthonuktoÌl dolgozott, a fekete kalapot, inget-melleÌnyt lecsereÌltük, ezeÌrt aztaÌn apja hazateÌrtekor vereÌst kapott Pista baraÌtom. KeÌsoÌ‹bb esküvoÌ‹kre, vaÌsaÌrokba vitt, fekete kalapot adott raÌm, de noÌ‹veÌrei, akiket apjuk BüszkeÌnek szoÌliÌtott, engem joÌl kinevettek. Annyi mindent nem eÌrtettünk egymaÌsboÌl-egymaÌstoÌl - de közben felnoÌ‹ttem, zeneÌjüket hallgattam, meseÌiket olvastam, eÌs eljutottam eddig: CigaÌnytaÌbor az eÌgbe megy a SöndörgoÌ‹ együttessel, eÌs a kaposvaÌri taÌrsulattal a 2012/2013-as eÌvadban.
(Szőcs Artur)
Söndörgő
A zeneÌs ballada a szabadsaÌgroÌl eÌs a minket körülfonoÌ kötelekroÌ‹l regeÌl. CigaÌny ballada nem leÌtezhet igazi muzsika neÌlkül. CigaÌnytaÌbor az eÌgbe megy ciÌmuÌ‹ eloÌ‹adaÌs hangulataÌnak a SöndörgoÌ‹ együttes tagjai adnak különleges iÌzt: eÌloÌ‹ben jaÌtszanak autentikus cigaÌnyzeneÌt a sziÌnpadon.
A SöndörgoÌ‹ együttes az egyik legfrissebb, leglendületesebb zeneÌt jaÌtszoÌ zenekar a hazai vilaÌgzenei palettaÌn. ReÌszben csalaÌdi indiÌttataÌsboÌl valamennyien szorosan kötoÌ‹dnek eÌs vonzoÌdnak a deÌlszlaÌv neÌpzeneÌhez, s feladatuknak eÌrzik annak koncertszeruÌ‹ bemutataÌsaÌt.
A legtöbb balkaÌni zenekartoÌl elteÌroÌ‹en a SöndörgoÌ‹ nem a rezes hagyomaÌnyokat követi, hanem jellegzetes tamburazenekar. A zenekar tagjai a VaÌci ZenemuÌ‹veÌszeti SzakközeÌpiskola neÌpzenei tanszakaÌn tanultak, jelenleg a Liszt Ferenc ZenemuÌ‹veÌszeti Egyetem neÌpzene szakaÌn keÌpzik magukat.
„OÌ‹rzik a tüzet rendületlenül... Egy olyan hazaÌban, amely befogadta oÌ‹ket, ezer eÌvneÌl reÌgibb szavaikkal, dalaikkal, hitükkel, aranyokban csillogoÌ templomaikkal. A legifjabbak is tudjaÌk a titkot, s a jaÌvorfa hangjaÌval eÌs laÌngjaÌval felgyorsiÌtjaÌk ereimben a veÌr aÌramlaÌsaÌt. PomaÌz eÌs Szentendre lankaÌin a Pilis öleli eÌs veÌdi a taÌvoli BalkaÌn szerb eÌs makedoÌn lükteteÌseÌt, a feÌrfiak örömeÌt, a szerelmes laÌnyok eÌs aggoÌdoÌ, gyaÌszoloÌ asszonyok baÌnataÌt, a dudaÌk, tamburaÌk, furulyaÌk, paÌsztorsiÌpok, harci dobolaÌsok hangjaÌt. TiÌz eÌve aÌlltak össze a legfiatalabbak, meÌg szinte gyerekek, dübörögteÌk a koÌloÌt, s hangszereket vettek a kezükbe; az apaÌk aÌlliÌtgattaÌk kezüket, igaziÌtottaÌk ajkukhoz a fuÌvoÌkaÌkat, taniÌtottaÌk a dalok gazdag hajliÌtgataÌsait, szövegeit. ... Boldog vagyok, ha hallgathatom ezt a csikoÌ-csapatot, az öröm eÌs a faÌjdalom könnycseppjeit csak nehezen tudom elrejteni."
(Petrovics Emil)
BUCSA: BaraÌtom! EÌn vagyok az, Bucsa. AzeÌrt loptam lovat, hogy a nyomodba leÌpjek. CsodaÌlatos volt. EgyszeruÌ‹en csodaÌlatos. Hanemcsak engem rögtön elfogtak.
ZOBAR: LaÌtod, inkaÌbb tyuÌkot kellett volna lopnod. Bucsa, mi van odakint? Mi van a mieinkkel? ApaÌmmal?
BUCSA: Az öreg rendben. A mieink mind kint vannak a foÌ‹teÌren...
ZOBAR: EÌs Rada?
BUCSA: VaÌr raÌd!
ZOBAR: ... maÌr jönnek eÌrtem.
HADNAGY: Lujko Zobar! TetteideÌrt a csaÌszaÌri eÌs ki- raÌlyi biÌroÌsaÌg köteÌl aÌltali halaÌlra iÌteÌlt. Az iÌteÌlet azonnal veÌgrehajtandoÌ.
ZOBAR: Pillanat. Van egy utolsoÌ kiÌvaÌnsaÌgom. Ahhoz jogom van!
HADNAGY: Mi az?
ZOBAR: SzeretneÌk itt a bitoÌfa alatt meÌg utoljaÌra eÌnekelni egyet.
(reÌszlet a muÌ‹boÌ‹l)
Vélemények
Írj véleményt