A staféta eredendően váltást jelent, átadást, érintkezést. A Staféta pódiumesteknek is az a célja, hogy egymás művészetét szerető, tisztelő, a másik munkásságát értő művészek kerüljenek közös térbe, értsék, értelmezzék egymást és önmagukat.A startnál mindig másféle művész áll, zenész, színész, író, képzőművész. Az alkotóemberrel nem életútinterjú készül, az alkotó rögtön előad valamit: zenél, szaval, vetítünk. Erről a kiválasztott alkotásról diskurálunk. Vagyis tényleges helyzetekben, művészet értő, alakító és befogadó helyzetben mutatkozik meg az alkotó. Ő jelöli meg utána kedves művésztársát, akit „hasonló helyzetbe" hozunk. Természetesen a dramaturgia minden adott esetben más, hiszen változnak a művészeti ágak, változnak a játékosok, és mivel szabad kezet adunk, vagyis maguktól és másoktól is válogathatnak, nyilván más és más az estek ritmusa is. De a lényeg mindig egy: olyan pódiumestre hívjuk a nézőket, ahol az alkotók új oldalukról ismerhetők meg. ͍gy lesz a staféta egy szituációs, összművészeti produkció.