Zéró Balett: A hang közepe
(felújított változat)

„Fürödj a hang közepében úgy, mint egy zúgó vízesés örök hangjában” (Siva)

A darab belső tájaink világába kalauzol. A táncosok hosszú, piros rudakkal táncolnak, amelyek összekapcsolják, illetve elválasztják őket egymástól, és a teret is változatosan alakítják. Metszéspontok bonyolult hálózata jön létre, mindenki saját történetének főszereplője, egyszersmind társa jelenetének mellékszereplője. A jelenetek úgy követik egymást, ahogy egy naplóban a személyes bejegyzések, intim vallomások. A kitárulkozó megmutatkozások központi témája a szabadság, pontosabban az a szükségletünk, hogy folyamatosan definiáljuk saját határainkat és meghatározzuk mozgásterünket. A rudak azokat a mindenkori kereteket jelképezik, amelyekben értelmezni tudjuk életünket. A történet mindig ugyanaz. Néha falakat építünk, néha pedig lebontjuk őket. Olykor, villanásnyi időre, rátalálunk egymásban az egy közös középpont varázslatára.

koreográfus: Berger Gyula
zeneszerző: Sőrés Zsolt
díszlet- és kosztümtervező: Bodnár Enikő
előadók: Balogh Janka, Nemcsók Nóra, Sarlós Flóra Eszter

A TÁRSULATRÓL

A ZÉRÓ koncepcióját a történelmi feljegyzések tanúsága szerint India adta a világnak. A hindu bölcsek számára a ZÉRÓ nem egyszerűen egy számot jelentett, hanem mindennek a kezdetét, kiindulását, a mag-ot, amelyből minden származik. Ennek megfelelően eredeti jele sem a mai kör, vagy ovális volt, hanem egyszerűen egy pont: •

A társulat nevében a ZÉRÓ kifejezés a misztikus középpontból való kiindulás szándékát jelzi, hiszen a ZÉRÓ a transzformáció helye: a számegyenesen ebben a pontban alakulnak át a negatív számok pozitívakká, az éj ekkor fordul át nappallá, a virtuális itt válik valóságossá. A ZÉRÓ ilyenformán számunkra az alkotási folyamat jelképe is, hiszen ebben a folyamatban megpróbálunk felfedni valami addig rejtetten maradót, megkísérelünk hidat építeni a spirituális és a materiális létezés között.
A ZÉRÓ Balett előadásaiban egy csepp kelet és nyugat is találkozik. A „balett” szó a nyugati hagyományok tiszteletére utal nevünkben, még ha nem is jelenti e tradíciók egyszerű átvételét vagy követését, inkább azok alkotó továbbgondolását…