zenés színmű
Zene. QUIMBY
A Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínházának előadása.
Budapesti bemutató!1666 (mert ekkor íródott) – 2012 (mert ekkor játsszuk)
Lully (mert ő volt Moliͨre állandó zeneszerzője) – Quimby (mert ennek az előadásnak ők)
Moliͨre (mert ő írta) – Molnár (mert félelmetes áthallások vannak a Liliomból)
Fekete – fehér (mert jin jang, és mert mindent próbálunk ennyire leegyszerűsíteni – kivéve azt, amit lehetne, sőt kellene)
És a romokon ülve már csak röhögünk… (mert sok tekintetben a végén vagyunk valaminek – viszont humorérzék nélkül még sokkal nehezebb lenne)
„Írhatnám persze, hogy a Spirit Színház fantasztikus
szereposztással készül Moliͨre remekművére. De ez kiderül a
szereposztásból. Hogy Petri György klasszikussá vált fordítását
használjuk, mely egyrészt fantasztikus és jól mondható, másrészt
viszont páros rímes, hatodfeles jambusban van, ami azért mégsem annyira
egyszerű… Pláne a mai színházi nyelvet ismerve. Írhatnék a díszletről,
amely szimbolikusan a „lelkünk börtönéből†alakul át az „életünk
körhintájáváâ€. Ami alapvetően vidám dolog, mégis remekül egyedül tudunk
maradni benne. De ez egy plakáton vagy szórólapon elég faramuci és
tudálékos.
Írhatnék az elmagányosodásról, a vélt vagy valós sérelmeink okozta
rossz döntésekről, a világgal szembeni megfelelni akarásunkról. Hogy
elég gyakran nem vesszük észre azt a szűk mezsgyét, amikor a
kompromisszumaink megalkuvásba csapnak át. Vagy arról, hogy sok ember
között is lehetünk elképesztően magányosak. Hogy annyira félünk önnön
tükrünktől, meg a belső csendtől, hogy mindenféle „zajokkalâ€
bástyázzunk körül magunkat. De ezek leírva nagyon komor képet festenek.
Én viszont egy olyan előadást szeretnék alkotótársaimmal létrehozni,
amelyben ezeket a kérdéseket úgy járjuk körbe, hogy közben merünk
röhögni magunkon. Hogy azért Quimby-zenék, mert nagyon passzolnak
mindehhez, és azért élőben, mert utálom a „konzervetâ€. Viszont néhány
megjelent híradással ellentétben semmiféle Quimby-musical nem készül.
Tehát plakátilag maradnék a „kihagyásos†szerkesztésnél.
A szerző, a cím, a szereposztás, a zenék és a fenti pár sor, azt
hiszem, többet mondanak el mindenről, mint ezek az információk.†(Bori
Tamás, rendező)
Szereposztás
| Alceste, Céliméne szerelmese | Makranczi Zalán |
| Céliméne, Alceste szerelmese | Szinetár Dóra |
| Philinte, Alceste barátja | Jászberényi Gábor |
| Oronte, Céliméne szerelmese | Perjés János |
| Arsinoé, Céliméne barátnője | Kolti Helga |
| Arsinoé, Céliméne barátnője | Müller Júlia |
| Éliante, Céliméne unokahúga | Szendy Szilvi |
| Du Bois, Tiszt | Széplaky Géza |
| Clitandre | Szabó J. Viktor |
| Acaste | Szabó Ádám |
| Baszk, szolga | Kutik Rezső |
Stáblista
| Rendező | Bori Tamás |
| A rendező munkatársa | Mohácsi Nóra |
| Asszisztens, súgó | Kalányos Tamás |
| Asszisztens, súgó | Farsang Kitti |
| Fordító | Petri György |
| Dramaturg | Perczel Enikő |
| Jelmez | Árva Nóra |
| Díszlet | Árva Nóra |
Helyszín
Budapest, 1122, Városmajor