Romeo és Júlia - színházi beavatás
Színház-pedagógiai előadás és dramatizált kulisszatitkok.

Különleges élménnyel várja a színház világa iránt érdeklődőket rendhagyó produkciónk, amelyben a világirodalom legnépszerűbb történetének beavató színházi feldolgozásával engedünk bepillantást a kulisszák rejtett világába.

Hogyan szerkesztette drámáit Shakespeare? Miképp alakítják a színpadi előadást a szöveg eltérő hangulatú magyar fordításai? Hogyan improvizálnak, próbálnak a színészek? Milyen változatokban jeleníthető meg ugyanaz a jelenet? Mi a feladata a színpadi hangosításnak, a világításnak, s mi a zsinórpadlásnak vagy a vasfüggönynek? Miképp befolyásolja a játéktér, a díszlet változása a színpadi helyzeteket, s egyáltalán hogyan működik a színpadtechnika?

Válaszolunk a fenti kérdésekre! És mindezt meg is mutatjuk!

Nézőink hol értelmezést hallhatnak a jelenetek között, hol annak lehetnek tanúi, hogyan változik egy-egy színpadi helyzet a rendezői instrukció hatására a nyílt színen, hol pedig azt kísérhetik nyomon, hogyan dolgozza fel a történetet a zenés színház. Felcsendülnek ugyanis Leonard Bernstein halhatatlan dallamai is, így még az is megesik, hogy a prózai jelenet egyszerre táncképpé alakul.

A darab szerepeit nagy sikerrel megformáló színművészek mellett végzős akadémistáink viszik színre a vígjátéki elemekkel tűzdelt szerelmi tragédiát.

Előadásunk szórakoztató, interaktív formában gazdagíthatja a felső tagozatos, valamint a középiskolás diákok ismereteit, de számot tart a különleges színházi csemegét kedvelő felnőtt nézőink érdeklődésére is.



„Igen: a balvégzetű szerelmespár élete-halála kihívóan közismert nagy bestseller volt Shakespeare korában.
Nézzük őket. Megszakad a szívünk. És megdobban, mert ebben a sírban megleljük azt, amire vágyunk: a bűntudatlan örökifjúságot. Képtelenség? Nem. Költői kép. Benne foglalva ott a modern kor naiv mítosza, hogy csak azért is fiatalok maradunk. És ott van az is, ami az illúzió ára és fedezete: a halandó testünk. Nincs kegyelem: csak lélekben maradhatunk fiatalok. S nagyon kell igyekezni, hogy sikerüljön. Hogy meg ne történjék velünk az a tragikomikus történet (a kijózanodás? a kiégés?), amit a világ felnőtté válásnak hirdet, pedig jobb meg nem nevezni.” (Géher István)