See English belo

A VICSOR egy punk dal, egy sírás, egy kiáltás, egy kollázs, egy kíváncsiság és egy kezdet. Egy hely ahol két fiatal nő el tud menekülni a mindennapi életük nehézségei elől. Egy világ ahol kipróbálhatnak különböző személyiségeket, szerepeket, és karaktereket amelyek bennük léteznek. Ahol azt csinálhatnak amit akarnak, kiengedhetik belső őrületüket, jól érezhetik magukat, nevethetnek és elvesztegethetik az idejüket. Ahol nem kell eleget tenniük mások elvárásainak, ahol még a sajátjaikat is hátra hagyhatják. Egy hely, ahol nem kell semminek megfelelni. Egy hely, ahol teret tudnak adni a saját érzelmeiknek, ahol lehetnek boldogok, szomorúak, izgatottak vagy dühösek. Egy hely, ahol sebezhetőek tudnak lenni. Egy hely, ahol megoszthatnak, megbízhatnak, feldolgozhatnak és alkothatnak; ahol támogatni tudják egymást. Egy világ, amelyet a hülye ötletek, a vágy, a düh és a női erő vezérel. Több gyakorlat, kevesebb elmélet.

A VICSOR egy meghívás másoknak, hogy maguk módján betekintést nyerjenek ebbe a világba, végigkísérjék megvadulásunkat. A VICSOR az egy engedély a szétesésre.

A társadalomban a női szerepekhez a gondoskodás, a törődés és a passzivitás képét kapcsoljuk. A tradicionális művészetekben a női ábrázolások gyengédek, kifinomultak, légiesek, inkább a szépségről mint a karakterről szólnak. A klasszikus nő csendes, konszolidált, kedves, nincsen saját akarata, nincsenek erős érzelmei, értéke szépségében rejlik. Ezzel szemben a düh egy aktív, agresszív érzelem, ami az egyénről és nem mások kiszolgálásáról szól. Egy nő nem lehet dühös, akaratos, nem helyezheti saját igényeit másoké elé. Lánygyermekként kiskorunktól kezdve azt tanuljuk, hogy a dühnek nem szabad teret adni, el kell fojtani. Ha pedig mégis megéljük, akkor azt a visszajelzést kapjuk, hogy túlreagáljuk, hogy hisztizünk és biztosan csak menstruálunk.

Hogyan tud a düh építeni, nem csak rombolni? Hogyan fordítjuk az erejét alkotó energiává? Hol engedhetjük meg magunknak a dühvel járó sebezhetőség megélését? Hogyan tudjuk magunknak megteremteni ezt a teret? Hogyan tudunk magunknak egy olyan biztonságos közeget képezni, ahová be tudunk engedni külső szemeket úgy, hogy megtartjuk nyitottságunkat?

A VICSOR egy előadás bennünk lappangó érzelmek, legfőképpen a düh kieresztéséről, tabuk, elvárások és megfelelési kényszer nélkül. Egy elfogadó tér ahol a nézők és az előadók közösen élhetnek meg olyan érzéseket, amiknek a mindennapokban nem adnak teret. Egy őszinte vallomás a női lét mindennapjainak nehézségeiről.

A VICSOR egy őszinte, nyers performansz tánccal, mozgással, diy zenével és egy kis ordítással.

A Catch Kollektíva egy 2023-ban alakult alkotópáros (Czakó Anita és Csutak Csenge), melynek célja az egyenrangú, játékos alapú közös munka. Keresik a határokat a tánc és a performansz művészet között, illetve az öncélúság és a néző élvezetének előtérbe helyezése között. Alapvető formanyelvük a tánc és a mozgás, amelyeken keresztül érintik az előadóművészet más ágait is.

Alkotó-előadók:

Czakó Anita, Csutak Csenge

Fénytervező: Dézsi Kata

Az előadás létrehozását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

Támogatók:

SÍN Művészeti Központ

DancEUA

The Danish National School of Performing Arts

English:

VICSOR (forced, aggressive smile) is a punk song, a cry, a shout, a collage, a curiosity and a beginning. A place where two females can escape from the hardships of their daily lives. A world where they can investigate different identities, roles and characters that live inside of them. Where they can do whatever, let their crazy out, have fun, laugh and just waste time. Where they don’t have to live up to anyone’s expectations, where they can leave even their own behind. Where they don’t have to exist or behave in a certain way. A safe space for them to feel their emotions, be happy, sad, excited or angry, where they can be vulnerable. A place where they can share, rely and support each other. Where they can process and create things together. A world fueled by stupid ideas, desire and feminine power. More doing less thinking.

VICSOR is an invitation for others to experience that world in their own way, an invitation to watch us go crazy. VICSOR is a permission to fall apart.

In society, women’s roles are associated with images of caring, nurturing and passivity. In the traditional arts, representations of women are delicate, noble, soft and are more about beauty than character. The classical woman is quiet, consolidated, kind, has no will of her own, no strong emotions, her value lies in her beauty and in what she can offer to others. Anger, on the other hand, is an active, aggressive emotion, about the individual and not about serving others. A woman cannot be angry or stubborn, she can not put her own needs before others’. As women, we are taught from an early age that anger must not be given space, it must be suppressed. And when it does happen to come out, despite our efforts to keep it inside, we get the feedback that we are overreacting, being hysterical and we are probably just on our periods.

How can anger build rather than destroy? How can we transform its power into creative energy? Where can we allow ourselves to experience the vulnerability that comes with anger? How can we create this space for ourselves? How can we create a safe environment for ourselves where we can let in outside eyes while maintaining our openness?

VICSOR is a performance about releasing the emotions that lie dormant within us—especially anger—without taboos, expectations, or the pressure to conform. It is a welcoming space where the audience and performers can collectively experience feelings that are not given room in everyday life. A candid confession about the difficulties of everyday life as a woman.

VICSOR is an honest, raw performance featuring dance, movement, DIY music, and a little bit of shouting.

Catch Kollektíva is a creative duo formed by Anita Czakó and Csenge Csutak in 2023 with the aim of working together in a playful, equal manner. They seek to explore the boundaries between dance and performance art, and the balance between the performers’ and the viewers’ enjoyment. Their main language is dance and movement through which they reach into other branches of the performing arts.

Creator-performers:

Anita Czakó, Csenge Csutak

Light design: Kata Dézsi

Sponsors:

Nemzeti Kulturális Alap

SÍN Arts Centre

DancEUA

The Danish National School of Performing Arts