Sanzonest Ezerkilencszáz56ból, avagy nagypapa esete az
olimpiákkal

Ez egy személyes történet. Életem talán legmeghatározóbb
szelete. Mert az 1956-os események nélkül az én életemben is
minden másképp alakult volna...
Ezek a slágerek a kor abszurditásának csengő-bongó relikviái. Mindegyik elhangzó dalnak legalább két arca van; a dal, melyet a közönség hall és a mögötte lévő történet, ami a valóság.
Mindeközben kirajzolódik egy személyes történet. Az én életem egyik legfontosabb szelete, ami az 1956-os események nélkül teljesen másképp alakult volna...
Már érteni vélem azt a kussolást, azt a furcsa keserűséget; a szüleim generációját. Én úgy hívom, hogy '56 transzgenerációs öröksége a kollektív lapítás és szemlesütve-élés. Immár szinte mindegy is, hogy akkor melyik oldalhoz tartozott valaki, a tünetek mára ugyanazok.
Nagyszüleink bántalmazott generációja legitimálta a bántalmazást rendszer, intézmény, család és egyén szintjén is. Aztán világra jött az én generációm és belenőtt az alkoholizmus és tehetetlenség tompa morajába.
Az előadás egyik legfontosabb hozadéka, hogy beszélgetésre, eszmecserére sarkall. Ugyanis mindenki viszonyul valahogy '56-hoz és mindenkinek van egy története, de valamiért mindenki hallgat róla.

 

Író, rendező, dramaturg: Bacskó Tünde

Játssza: Bacskó Tünde

Zongorán kísér: Jaksov Borisz

 

Előadás időtartama: 60 perc