A Nem alszik, nem szunnyad című ízig – vérig erzsébetvárosi műről a szerzővel Asztalos Emese irodalomtörténész beszélget.
Ismerősök és ismeretlenek útja metszi egymást éjjel-nappal Budapesten a Király utca, Akácfa utca, Wesselényi utca és a Rumbach Sebestyén utca lüktető négyszögében.

Romkocsmák zegzugai, imaház félhomálya, frissen sült kalácstól illatozó pékség pincéje, fülledt hálószoba, éjszakai kórházi ügyelet: elsuhanó, egymásba fonódó, összekuszálódó életek a pesti zsidónegyedből. A sóvárgás mindenütt jelen van: tekintetekben, elharapott mondatokban, vágyott érintésekben; van, akit megperzsel, mást őrületbe sodor.

Akár menekülnének innen, akár itt találnak végre otthonra, a könyv szereplői beleszövődnek egymás történetébe. Miközben maguk elől is rejtegetett titkaikra fény derül, három nemzedék vágyaiból, félelmeiből, emlékeiből kirajzolódik a városrész világa.

Szántó T. Gábor, jelen kötet egyik epizódjából kortárs opera született, melynek részletei elhangoznak a beszélgetés során.